Kérdezni is csak bölcsen lehet. :) A jó kérdés elengedhetetlen a jó válaszhoz...
Ahogy az embernek meg van adva a kezdetektől fogva a teremtő által a szabad választás lehetősége, úgy az embernek is meg kell hagyni ezt a szabadságot.

Az energiavámpírok ellen is tudunk védekezni.
A meg nem hallgatással nem azonosulunk a beszélő negativitásával.
Nem merülünk le energetikailag, mert sem gondolati, sem érzelmileg nem azonosulunk.
A meghallgatással mi magunk nyitjuk meg ezeknek az auránkat, ami egyébként eltérő rezgése miatt elháríthatná az energiavesztést.
Mivel szerintem itt is az energia kiegyenlítődésre törekvés működik, az egyik energiát vesz fel a másik energiát ad le.

Előzmény

Válasz

De jó akkor betalált a részlet, naon örülök :)

Válasz

Természetesen tisztában vagyok vele hogy nagyon nagy részt a saját felelősségünk a saját fejlődésünk..........erőltetni senkire semmit nem szabad,de azt sem szabad hagyni hogy negatív impulzusokkal bombázzanak a vámpírizált lelkek akik valljuk be nem kevesen vannak sajnos................szeretem az ilyesfajta játékot ahol gyermeki szinten folyik a kérdezés..:)--és magas fokon a válaszadás........a tiszta, és a bölcs,.. szavak találkozója :) .........

Válasz

Kedvenc könyvem, kedven részlete! :))))

Előzmény

Válasz

,,Meddig tartott kábultságom, nem tudom, csak arra emlékszem, ó, örömkönnyek között emlékszem reá, hogy egyszerre csak egy édes, szelíd hang szólít meg: "Térj meg!"

A kimerültségtől elbágyasztva, alig bírtam fejemet felemelni, hogy utánanézzek, honnan a hívogató szó: de nem láttam senkit, semmit, csak azt láttam, hogy teljesen magamra maradtam, Hitető után most Mindenlátó is elhagyott...

És a szózat másodszor hangzott: "Térj meg!"

Nem tudom melyik volt nagyobb, a zavar és és bizonytalanság-e, amely mindinkább elfogott, avagy a fájdalom és kétségbeesés, amely lelkemet marcangolta, minthogy nem tudtam sehogy magamon segíteni; amidőn, most már harmadszor, a szózat újból felszólított:

"Térj meg! Oda, ahonnan kiindultál, szívednek benső kamrájába, és ajtaját jól bezárolván, keresd ott, amit eddig odakünn hiába kerestél."

Benső ellenállhatlan ösztöntől hajtatva, haladéktalanul követtem a felhívást; boldog én, hogy Isten szavára hallgattam: mert hiszen Isten kegyelmének hatása volt már ez is lelkemben. – Gyenge erőm szerint összeszedve elmémnek minden gondolatát, bezártam szemeimet, füleimet, szájamat, orromat és minden érzékszervem bejáratát s visszavonultam szívemnek benső kamrájába. – Ó, mily sötétség lakozott itt! Csak lassan kezdett e sötétben, egyes beszűrődő fénysugarak hatása alatt, odafenn a kamra boltozatán, egy kis kerek ablakon át, valami világosság felderengeni; ámde az ablak üvege vajmi poros és szennyes volt, annyira, hogy eleinte a kamrában egyéb semmit sem vehettem ki szemeimmel.

Ám a csekélyke beszűrődő fény lassanként mégis képessé tett arra, hogy körültekintve a kamrában, annak berendezését közelebbről szemügyre vegyem. – És láttam annak falain művészi rajzolatok homályos körvonalait, alattuk névírásokkal, amelyek közül sikerült néhányat nagy nehezen kibetűznöm. "Szelídség." "Alázatosság." "Békességes tűrés." "Igazság." És így tovább. – A legnagyobb részük azonban még mindig homályos és olvashatatlan maradt. – A kamra közepén szanaszét hevertek törött lajtorják, összeszakadozott kötelek, kidőlt oszlopok romjai, két nagy kitépett szárny, különféle kerekek, horgok s egyéb összeroncsolt, össze-vissza görbült eszközök, egykor nyilván valamely kiváló, most azonban feldúlt gépezetnek a részei...

E látvány bámulattal töltött el, annyival inkább, mert sehogy sem tudtam reá jönni, bármennyire is megfeszítettem figyelmemet, honnan s hogyan támadt e rombolás és pusztulás, és hogy miképp lehetne a szétszórt részeket ismét egybeforrasztani s a gépezetet ismét működésbe hozni. – Bár másrészt biztatott a reménység, hogy az, aki engem ide elhívott, bizonnyal nem hagy magamra ezután sem, hanem alkalmatos órában megtanít majd mindenekre. Ó, és mennyire vártam ezt az órát!

Egyébként nem mondhatom el, hogy új otthonomban mily jól éreztem magamat. – Kamrám egyszerű volt ugyan, de végtelen békés, nyugodt és bizodalmas. – A sok zaj, bűz, piszok, amelyen eddig oda künn a világ útvesztőjében mindenütt úgyszólván átgázolnom kellett, ide nem hatolhatott be... Mintha szent helyen laktam volna!

Reménységemben nem is csalódtam. – Mert nemsokára ragyogó fény hatolt be kamrám ablakán, amely egészen megvilágosodott. Feltekintek, és íme, isteni dicsőség fényében egy emberalak közelít felém. Ábrázatja sugárzott, ámde a fénysugarak nem voltak rettenetesek, miként Mózes fején, ellenkezőleg: valami báj, melegség és jóleső kellem vegyült beléjük, milyet a világban még sohasem tapasztaltam. – Szava is csupa gyöngédség, barátság és jóindulat, amint mélységesen szép szemeivel rám tekintve, ajakát megnyitja: "Légy üdvöz!" – És ugyanekkor karjaival már szívére
ölelt, az én lelkemet meg sajátságos édes illat hatotta át, hogy sírnom kellett az örömtől.

Váratlan látogatása és üdvözlete annyira meglepett és meghatott, hogy valósággal ajkamra dermedt a szó, s csak csüngtem arcán szótlanul, szívemben teli áhítatos alázattal. Ám ő újból megszólalt, s ez úgy hangzott lelkemnek, mint csendes hajnalon a harang édes kongása...

– Hol voltál, fiam? mondd, hol voltál oly soká? Hol, merre bujdostál? És mit kerestél? Vigasztalást... És e világban!? És miért nem Istennél? és miért nem az Ő templomában? Nem abban amely kőből épült, hanem az Ő élő templomában, amelyet maga választott magának szentélyül: a te saját szívedben! – Láttam bujdosásodat és tévelygéseidet; tudd meg most, az én kegyelmem volt az, amely megőrzött téged s végül visszavezetett saját magadba, a saját szíved templomába.

– Mert ez az én lakásom is. – Maradj meg itt velem és én is veled maradok: s meglásd, hogy amit a világban hiába kerestél, a békességet, nyugodalmat és vigasztalást itt mind megtalálod. – Ne félj, hogy itt is csalódás érhet, mint odakünn a világban. Mert most tőlem veszed az ígéretet: az én ígéreteim pedig igenek és ámenek. "

‪ Johannes Amos Comenius‬:A világ útvesztője és a szív paradicsoma /részlet/

Válasz

Fantasztikus sorok köszönöm :)

Válasz

Ha áldást kérünk, a világosságerők csak oly mértékben asszimilálódnak és teszik hasznossá magukat, amennyire a személy nyitott erre, és feldolgozza azokat gondolat vágy, de legfőképp cselekedeti szinten.
Ha erre nem képes, akkor diszharmónia lép fel, ami negatív válaszként vagy fejfájás, vagy haragm vagy negatív cselekvés formájában jelentkezik.
Vagy pedig pozitív válaszként megpróbál ezekkel az erőkkel harmóniába kerülni és megváltozni.... Legyőzni önmagát, legyőzni önmagában a világi erőket....

A világosságerőkre mindenképpen akár pozitív, akár negatív válasz következik.

"Ahol a világosság egyszer megjelent, oda vissza is tér."
Isten nem hagyja (nem hagyhatja el) kezeinek alkotásait.
A pozitív reagálás előbb, utóbb bekövetkezik.

Válasz

Mindenkinek segítünk, ha magunkon segítünk.
Buddha, vagy Jézus az út bejárásával hatalmas rést ütött a világ börtönén, Mája fátylán. A példamutatás Út-Mutatás a legjobb segítség.
Az őket követőket hatalmas éterikus erők segítik, mert azok akik bejárták, bejárják az utat, vagy elindulnak rajta minden előtte járó gondolati, vágy és tettereje összegződve is felkarolja és segíti az ösvényen.

Segíteni csak azoknak van jogunk, aki kéri. De ott is óvatosan....
A felelősség kérdése pedig eddig terjed (egyenlőre). Nem erőltetni senkit semmire. Szerintem.

Előzmény

Válasz

A Pál-fordulás, csakis belső belátásból születhet. Semmilyen érvvel, okfejtéssel nem érünk el semmit, mert ezek csak az észre, az agyállományra hathatnak.

Igazi eredményre csak a tapasztalat tanítja meg az mbert, a belső belátásból születő változtatni akarás, mikor már nem akar sem magának sem másnak fájdalmat okozni.

Ha mégis megpróbáljuk megváltoztatni csak haragot keltünk benne, vagy ha mégis elindul az úton, nem jut messzire, mert még túl nagy a "világ" vonzása.
Ezzel lehet, hogy többet ártunk, mint használunk.

Előzmény

Válasz

Vagy most jön az hogy "Engedd el ezt a szálat és ne vergődjél?"-------mert ebben is van valami :) :) :)

Válasz

Sándor én ezt értem amit nagyon jól megfogalmaztál:" anyagi síkon megdermedt szellem ",de egy ilyen szellemecskének hogy közvetítenél.....?hogy vágnál rést abba ami beton kemény?......vagy egyszerűen el kell távolodni? és csendben távolról szeretve megvárni amíg............ráeszmél ............vagy tovább menni és rábízni az égre ? vagy mi a manó?...................meddig tart egy felelősség,?.......és mikortól már nem ?.........

Válasz

Igen de ha ezt elmondod egy olyan embernek aki sosem kereste a szent szellemet megint csak a saját ego-jánál lyukad ki, az önmagában való keresés egy ilyen lélek számára aki sohasem volt sem vallásos sem kereső sajnos ezt jelenti..........vagy azt kérdezi: most mit csináljak legyek én is vallásos?...............hogy ne legyek ilyen nyomorult.?...........egész egyszerűen meg kell érkezni ezekre a dolgokra lelkileg........mond hogy terelgeti a pásztor azt akinek esze ágában sincs odafigyelni a lelki erősítő dolgokra,.....hogy kell kihúzni valakit a gödörből,aki nagyon jól eldagonyázik a saját maga önsajnálatában,és sajnos másokat is belevon ebbe.............röviden hogy segítesz valakin aki nem engedi?-de nehogy azt írd hogy türelemmel............:) :) :)

Válasz

Az a pont csakis önmegismerésből születhet, belső belátásból. Az a nyughatatlanság amely a boldogság keresését az anyagi világ helyett a szellemi lelki síkon való megtalálásából születhet. Az anyagi síkon megdermedt szellem aranya helyett a szellemi síkon történő megtalálása csillapíthatja azt a benső lelki szomjúságot, amely szinte egyfajta "ősemlékkép" által készteti az embert, hajtja át az életeken... Valahol belül tudja és sejti, hogy hatalmas gazdagság a része, csak rossz helyen keresi, kívül önmagán, és nem önmagában.

Válasz

Sajnos akadnak elég sokan,akik a hatalmas ego-jukat azzal magyarázzák hogy ők racionális emberek,és csak a felhalmozás az anyagi sík az ami számít,és közben elfelejtenek szeretni.........és mivel nem szeretnek egy idő után őket sem szeretik, és megint kezdődik elölről,....felhalmozás pénz imádat szeretetlenség.........ego,szomorúság ,elhidegülés,és még tán a depresszió is.Mivel a szeretet hiányából fakad ez a betegség...........vajon mennyi szenvedés szükségeltetik hogy kinyissuk a szemünket végre.......mert az az ember aki képtelen szeretni nemcsak önmagának árt, hanem az egész családjának,....és ismerőseinek............hol van az a pont amikor nem másokat hibáztatunk hogy azért nem tudunk megnyílni, és szeretetet adni, mert mi sem kaptunk anno...hanem rájövünk hogy ki lehet lépni ebből a viselkedésmintából ami hozott akár a szülők által....és önmagunkat nevelve a jó felé fordulni, nem csak rombolni magunk körül......igen kétségtelen ehhez fel kell nőni ...ami nem is olyan egyszerű mint csak így leírva..........

Válasz

A szeretet mindig feltételek nélkül adna, adná akár önmagát is az ego a szeretetét mindig feltételekhez köti.

Válasz

megint elolvastam,megrendítő írás ismét csak ezt tudom kinyöszörögni......

Válasz

Vannak akik feltételek nélkül is szeretnek......

Válasz

Sokan csak adnák azt a szeretetet és az eljövetelt...és sokan csalódnak mert a másik soha sem lesz szeretet gombocka....bocsi a hibákért telorol rettenetes írni..:)

Válasz

Huhh megrendítően szép és igaz sorok....

Válasz