"Isten, a Szellem, aki férfi és nő egyben, és az élet és a világosság forrása..."

(az ember)
"Ámbár halhatatlan és uralkodik minden dolgon, mégis a halandók sorsának van alávetve, mivel a végzet uralkodik rajta. Ámbár hazája a szférákat összekötő erőkön felül van, ezekben az erőkben mégis rabszolga lett. Ámbár maga férfi-nő, mert a szintén férfi-nő Atyából ered, s ámbár nem kell aludnia, mert a nem alvó lényből ered, mégis az érzékek vágyai és az alvás győzedelmeskedik felette."

Hermész Triszmegisztosz

Válasz

Amikor lélekként először megtestesültünk az Úr segedelme által, egyneműek voltunk. Az így létrehozott testünkben
két lélek lakozott. Azaz mi és még valaki, mondjuk a lélek párunk. Amikor szétváltunk akkor, nővé és férfivá lettünk.
Egyikünk férfivá, másikunk nővé.
Igen ám, de Istennek mi volt a célja azzal, hogy egy testbe két lelket rakott?
Mi volt ennek az oka? Miért teremthetett minket ilyennek?
A teremtő saját képmására teremtett bennünket, akkor neki is két lelke van?
Ez lehet az ok vagy valami más?
{mosimage}Vajon a lelkünk tényleg oszthatatlan?
Feltételezhetjük-e, hogy egy testben levő, egyetlen lelkünk a kettéválasztás során kettéhasadt?
Történhet-e ilyen?
Pál apostol így ír a Korinthusibeliekhez első levelében:
Ahogyan Isten önmagából szabadon bocsátotta a teljes lelkeket, úgy minden egyes lélek önmaga kettéosztásával
szabadon bocsátott egy másik lelket...
(11,12)
Mégis megtörténhet az amit, lehetetlennek gondoltunk? Eddig azt láttuk, hogy a lélek oszthatatlan egész, most mégis
kettévált. Egyszer legalábbis megtörtént, megtörténhetett. A fönti idézetben olvashattunk erről, ezt meséli el nekünk
Pál apostol.
A szétválasztásnál, elengedtük lelkünk felét. „Egy” lelkünk volt mely kettéhasadt, ebben a folyamatban.  Ez akkor a
magyarázat arra az örökös sóvárgásra, mély vágyakozásra, amit párunk keresésekor érzünk? Ez hajt bennünket?


Részlet: Az életek vándora című könyvből

Válasz

régi olvasataimban volt az hogy kétnemű az ember és ketté lett választva,így folyton keresi az elveszett,elvett párját....................tehát önmagát-másban..........

Válasz

Gyönyörű sorok ezek Sándor!!-gyönyörű sorok!!!-Ha megtaláljuk életünk párját elönti szívünket a boldogság-és közelebb kerülünk Istenhez mint bármikor az életben,És amikor egybe olvadunk,eggyé válunk az már egy magasabb foka a boldogságnak,és a lehető leg közelebb kerülünk Istenhez!!:)-(és lehetne ezt még tovább gondolni...ha eggyé válna mindenki.................................de ez a gondolat ha lehet így fogalmazni már maga az Istenség,az Isteni megmutatkozás,..............(kinyílt szÍv:))

Válasz