A Világfa szimbolizmusában benne van a megváltás fogalma , az örök megújulás a kozmikus újjászületés az egyetemes termékenység , szakralitás és az abszolút valóság, továbbá a halhatatlanság fogalmai. A világfa a világ közepén vert gyökeret , a Föld vagy az ég köldökén amit a világhegy csúcsa jelképez. A világhegy a világfa megkövesedett formája , így annak aki az égbe akar jutni egyszer a hegyet másszor a fát kell megmásznia. Együtt is ábrázolják őket a világhegyen nőtt világfa képében. Meg kell még említeni Csontváry Zarándoklás és Magányos cédrus munkáit, amelyen a fakettős a világ életfája, koronája szabadon nő , az égig ér.
A fák évente hoznak egy kört, évgyűrűt, melynek üzenete van számunkra. A szakértők az évgyűrűkből a fák korára, az éghajlatra és sok más dologra következtetnek. A hozzáértők ugyanígy képesek megfejteni a mandala szimbolikus jelentéseit. A mandalát az európai kultúrába Carl Gustav Jung, mint művészet-terápiás eszközt vezette be. Sikere azóta is töretlen, virágkorát éli, Európában, és az Egyesült Államokban is.
Mandala az ősi indiai szent nyelvből, a szanszkrítből származik. Misztikus, vagy spirituális kört ívet jelentő, szakrális jelkép. Egy adott középpont köré rendezett, vagy rendeződött körök, körcikkek, sokszögek, szabályos alakzatok, formák összessége. Nagyon változatos lehet az így kialakult formavilág. Megjelenhetnek virágok, állatok, számok, csillagok, stb. A mandala lehet gömb formájú is. De mindenképpen a központi kiindulást kell alapul venni. Nagyon ritkán előfordul, hogy a mandala nem kör alakú. Ebben az esetben egy függőleges vagy vízszintes tengelyhez rendeződik. Az biztos, hogy szabályos, rendezett, és harmóniában van önmagával, és a külvilággal. Más vélemény szerint jelentése az elmével is kapcsolatban áll (manas ”elme”). Eredetét tekintve leginkább a buddhista tibeti és indiai kultúrához köthető, ahol ma is, használják meditációs technikákhoz, gyakorlatokhoz.. Vannak különféle, test- és kéztartások, azaz mudra, a hangok, ami nem más mint a mantra, a kézbe vehető tárgyak, a vadzsra és a mala, továbbá az istenségek különféle képi ábrázolásai, a mandalák. Ezen technikák külön-külön, illetve együttes alkalmazásával, a gyakorló, a létezés minden síkján egyszerre képes tudatosan jelen lenni. A meditációban alkalmazott támaszok az adott tudattartalmakat jelenítik meg, pontosan az analógiák törvényeinek megfelelő láncolatában. A támaszok jellegüknél fogva segítik a meditálót célba eljuttatni, de ott már feleslegessé válnak.