Szeretettel köszöntelek a Főnix spirituális klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Főnix spirituális klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Főnix spirituális klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Főnix spirituális klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Főnix spirituális klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Főnix spirituális klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Főnix spirituális klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Főnix spirituális klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
 Eljött a Hold mesélni néktek édes-szomorút, könnyesen szépet. Titkot akar ő most nektek elmesélni, tán sikerül búját sorra kibeszélni. Egyszer valaha, még nem is oly régen együtt járta útját Nap és Hold az égen. Mentek kézen fogva boldogan és vígan s azt hitték mindketten ez örökre így van. Aztán egy napon jött a Hold és látta eltűnt a Nap, s ő hiába várta. Kereste, hívta, eget bejárta, de a Nap fényét sehol sem találta. Egyszer pillanatra megtalálta mégis. Szólt a Nap, és ettől sírt az egész ég is. Elmegyek, elmegyek, csillagot találtam, csillag az én párom, most is csak őt várom. Kedves Holdam ne sírj, tudod, hogy mennem kell, hisz megtalálta szívem az édes szerelem. Szeret a csillagom, vár az új világom, s nincs nálam boldogabb ezen a világon. Hallva ezt a Hold, hagyta őt elmenni, hisz ilyen szerelemnél mit is tudna tenni. Így elment a Nap szíve csillagához. A Hold meg csak nézte, messziről vigyázón. Teltek napok, hetek, hónapok is mentek és a Hold belátta, Nap és a csillaga boldogok lettek. Aztán egyik éjen, sírást és jaj-t hallott, csillag árnyékában a Nap zokogott. Kedves Holdam látod, tévedtem én nagyon, rá kellett jönnöm, hogy nem ő a csillagom. Itt vagyok most búsan, csalódottan, árván, minden összeomlott, tán a halál vár rám. Jaj szegény Hold belebetegedett, sajnálta a Napot, s nem tudta mit tehet. Hogyan tudna tőle bánatot átvenni, gyönge vállairól sajátjára tenni. Tán láttátok akkor sírt a Hold az égen és még a csillagok sem ragyogtak szépen. Nem tudott ő szegény semmi mást sem adni, csak vigaszt és reményt szépen sorba rakni. Aztán lassan- lassan, a múló idővel előbújt a Nap is, de már másik szívvel. Fénye sem olyan már mint valaha régen, tétova táncot jár most fent az égen. A Hold meg csak félti és búsan figyeli mi lesz a Nappal, s senki sem irigyli. Vár és figyel csöndben, járja szokott útját, naponta meríti bánat könnyes kútját. És ha majd egy éjjel felnéztek az égre, s kérditek hol a Hold, eltűnt, de mivégre? Tudjátok majd akkor, hogy azon a napon elment a Hold messze, vigyázni a Napot. Ment a Nap után... mert a Nap a Hold lánya volt. |
||
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!