"Fiatal koromban Apámmal egy karácsony előtti napon késői ajándékainkat vásároltuk meg szülővárosomban, Cincinattiban. Apámnak nagy, meleg szíve volt. Sose tett különbséget ember és ember között. Mindenkit szeretett, mindenkihez volt néhány kedves szava. Nagyon boldog is volt. Mindenkit tisztelt és becsült. A külső mögött mindig meglátta a valódi egyént. Nagyon éles szeme volt, ismerte az embereket.

Ez alkalommal fel voltam már pakolva csomagokkal, fáradt és ingerlékeby voltam. Arra gondoltam milyen jó lesz otthon, amikor egy koldus, egy csipás szemű, borotválatlan, piszkos öregember megérintette a karomat és pénzért könyörgött. Visszarándultam piszkos kezétől és elég türelmetlenül félrelöktem.

"Nem szabad így bánnod azzal az emberrel, Norman" -szólt apám, amikor hallótávolságon  kívól voltunk.

"De papa, hisz ez csak egy csabargó."

"CSavargó?" -kérdezte. "Ilyen nincs, ő is Isten gyermeke.  Mindenkire megbecsüléssel kell tekintenünk.. Most pedig azt akrom, hogy menj vissza és add neki ezt." Apám kivett a zsebéből egy dollárt. Saját anyagi helyzetéhez képest ez akkor sok pénz volt.

"Most pedig tedd, amit mondta. Menj oda, add át a pénzt és tisztelettel mond meg neki, hogy a pénzt Krisztus nevében adod."

"De én nem akarom ezt mondani"-ellenkeztem.

Apám elkomolyodott: " Menj és tedd amit mondtam."  

Odarohantam hát az öreghez és így szóltam: "Bocsásson meg Uram, ezt a dollárt Krisztus nevében adom." Az öreg elámulva nézett rám, majd csodálatos mosoly öntötte el az arcát. Elfelejtettem, hogy piszkos, hogy borotválatlan. A piszokfoltok mögött megláttam az igazi arcát, alapvető emberi méltóságát. Finom meghajlással válaszolt: "Köszönöm neked fiatalember

Krisztus nevében."

 Sértődött ingerlékenységem varázsütésre elszállt. Boldog voltam, nagyon boldog. Az utca szinte megszépült. Érzem, hogy abban a pillanatbanarra az emberre tökéletes tisztelettel tekintettem, és így Krisztushoz is nagyon közel kerültem, ami természetesen az élet

legboldogabb pillanataihoz tartozik. Azóta igyekszem Apám tekintetével látni az embereket, ami kimondhatatlan megelégedéssel tölt el."

Norman Vincent Peale