Buddha lótuszvirágon ülve

A buddhista tanítás szerint mindegyik ember képes tökéletessé és megvilágosulttá válni, csak idő kérdése, amíg mindegyik ember eléri a fényt. A buddhisták szerint többször is szükséges újraszületni, a sok inkarnáción keresztül fejlődni, csiszolni és tisztítani a lelkünket míg el nem jutunk a Nirvánába – a legmagasabb rendű tudatállapot, melyet az ember képes elérni.

A tudat utazása a spirituális tudatlanságtól egészen a tökéletességig a sok újraszületésnek köszönhetően valósul meg, ez nagyon fájdalmas és nehéz lehet, mivel a lélekvándorlás folyamata magába foglalja az új életben történő múltbeli hibák kijavításának a szükségét, ilyenkor mindenkinek szembesülnie kell a tettek, gondolatok és szavak következményeivel, vagyis az ember minden cselekvése tettekben, gondolatban és szavakban visszahat önmagára és jellemének alakulására. Az emberek nincsenek tudatában a maguk spirituális nagyságának, úgy vélik, hogy az élet igazságtalan és értelmetlen, de a többszöri halál-újraszületés ciklus segítségével a sötétség fokozatosan eltűnik.

Az ember Nirvánába való jutásának pillanatát a lótuszvirág iszapból való feltörése és virágzása szimbolizálja, sok különböző hitrendszerben a víz az anyagi világ vagy fizikai birodalom megtestesítője.

Ebből kifolyólag Buddhát némelykor lótuszvirágon ülve ábrázolják, egy olyan személyt jelképezve, aki legyőzte az anyagi világ fájdalmait és megvilágosult, csakúgy, mint a lótuszvirág, mely a piszkos, iszapos mocsarakban növekszik, de képes a víz felszínére törni és gyönyörű virágot produkálni. Sok hindu istent lótuszvirágon ülve vagy állva ábrázolnak.

A lótuszvirág egy másik jellemvonása, hogy akkor szökik magba, amikor virágzik. A mahájána buddhizmus követői és a hinduk hasonlóságot véltek felfedezni a lótuszvirág és az istenség (avatar) feladata között – az emberi lény a tökéletességet elérve úgy dönt, hogy visszatér az újraszületési ciklusokhoz (samsara), hogy segíthessen az emberiség fejlődésében ahelyett, hogy eljusson a Nirvánába.

Tehát az istenségnek köszönhetően több ember éri el a tökéletességet. Az ősi buddhista szövegek arról tanúskodnak, hogy valahányszor az ember eléri a tökéletességet és visszatér a Földre, hogy útbaigazítsa az itt maradt embertársait, a természet mintegy csodálattal adózik a nagylelkű cselekedete előtt. A buddhizmus szerint Buddha istenség (avatar) volt.

Lótuszvirág

A lótuszvirág a tudat ébredését jelenti, ezenkívül a hetedik csakrát (Sahasrara) is szimbolizálja. A gyakorlók szerint ezen energiaközpontot, mely a fejtetőn található, lehet serkenteni a jóga és a meditáció egyes formái által.

Amikor a hetedik csakra felébred, a személy egy tiszta, békés, boldog tudatállapotba kerül, mivel a Sahasrara összekapcsolódik a többi csakrával, mintegy Istennel való egyesülés benyomását keltve. Ezt a folyamatot a tudat spirituális utazásának a mikrokozmoszának tartják – mint ahogy az emberek lelke is több inkarnáción megy keresztül az Istennel való egyesülés felé, a kundalini energia is hét csakrán megy keresztül, hogy elérje a Sahasrarát, amikor is a tudat beolvad az egységbe. Ezért is a lótuszvirág a hetedik csakra szimbóluma.

A lótuszvirágot az egyiptomiak is a reinkarnáció folyamatának a szimbólumaként tartják számon, ugyanis a lótuszvirág megtalálható ugyanabban az összefüggésben az egyiptomi mitológiában, mint a hindu mitológiában. Mindkét kultúrában a legendák szerint az élet a vízből, egy mély, végtelen óceánból és egy hatalmas lótuszvirág sarjadásából jött létre.

A lótuszvirág hajnalban a víz felszínére kerül és kinyílik...

A lótuszvirág éjjel összecsukódik és a vízbe merül, hajnalban pedig a víz felszínére kerül és kinyílik, csakúgy, mint a Nap. Ezért is hozzák kapcsolatba a lótuszvirágot a Nap istenével, Atom-mal. Számos különböző vallásban a tudat a Nap reinkarnáción keresztüli utazását jelképezi, felkel, fényt áraszt, lenyugszik, de másnap megint felkel. Egyesek azon véleményen vannak, hogy az emberek megszületnek, elvégzik a feladataikat, meghalnak és aztán újraszületnek csakúgy, mint a Nap.

A reinkarnációban való hit szerint csakúgy, mint a lótuszvirág, minden egyes ember már tökéletes, vagyis minden személy magában hordozza a tökéletességet, és mindenki arra a lehetőségre vár, hogy a felszínre törjön amikor eléri azt az állapotot, hogy tudatában lesz a maga tökéletességének.

Tehát mindegyik vallás ugyanazt az igazságot vallja, és azon személyek, akik megértik a szimbólumok filozófiáját, minden bizonnyal felfedik a különböző nevek és mítoszok rejtette közös üzenetet. Ebben rejlik a szimbolikus nyelv igazi szépsége.

FORRÁS: