A spirituális optimizmus tíz alapelve

Vajon tényleg az-e a valóság, aminek gondoljuk? Egy misztikus és egy materialista felfogású ember ugyanúgy a lábához kap, ha véletlenül belerúg egy kőbe. A különbség az, hogy az előbbi hiszi, hogy a szikla valami mögöttes valóság kivetülése, míg az utóbbi úgy gondolja, csupán az, aminek látszik, és nem létezik mélyebb realitás a látható világnál. A dolgoknak ebben a fagyos világában nincs hely annak a szeretetteljes intelligenciának, akit Istennek nevezünk, és aki felelős a teremtésért és a mélyebb értelemért. És mégis, utad során felfedezed, hogy ez a mélyebb értelem adja az élet legfontosabb alapját.

Az értelem mélyen belül születik. A spirituális optimizmus szintén belső tapasztalás. A szereteten, a szépségen, a kreativitáson alapul, amelyeket az ember csak a lélek szintjén fedezhet fel. Amikor felfedezőútra indulsz saját belső világodban, az intuícióddal dolgozol. Tévhit, hogy az intuíció tudománytalan képzet volna. A tudomány, és a spiritualitás is függ az intuíciótól, hiszen a legnagyobb tudományos felfedezések általában merész kreatív ugrások révén születnek. Az intuíciódat naponta használod, hogy meggyőződj róla, hogy élsz, milyen gyönyörűek a százszorszépek, vagy, hogy az igazság jobb a hazugságnál.                               

A boldogsághoz vezető út lényege, hogy elmélyítsd megérzéseidet, és elérhetőbbé tedd saját magad számára. Ha egyszer az intuíciód megsúgja mit jelent valójában életben lenni, akkor elkezdheted felfedezni a saját életedet, azt hogy honnan jöttél, és hová tartasz.

A szellemi úton rá kell jönnöd bizonyos alapvető tételekre. Ahogy ezek az elvek egymás után világosodnak meg előtted, úgy alakul át a valóságod. A puszta hit nem képes megváltoztatni a körülötted lévő világot, de a felismerés már igen. Ez a különbség a között, ha csak elhiszed, hogy áldás van rajtad, vagy ha valóban megtapasztalod a kegyelem működését magad körül. A most következő alapelvek a változás nagyhatású segítői.

1. A nevetés a legegészségesebb válasz, amit az életedre adhatsz.

Az első alapelv a félelem és a szomorúság ellen hat és arra bíztat, hogy örömteli szívvel éld az életed. A szenvedés az illúzió egyik legmeggyőzőbb eleme. Ettől azonban ugyanolyan valótlan.

Van egy fontos aranyszabály: Ami igaz az anyagi világban, az hamis az Istenében, és fordítva. Az anyagi világban a krízis és a szenvedés uralkodik, ezért az élethez való legésszerűbb hozzáállásnak az aggodalom, a folytonos rettegés és a védekezés tűnik. De ha megváltozik a tudatossági szinted, akkor rájössz, hogy az élet nem is létezhetne mögöttes teremtő erő nélkül, és hogy ez a véget nem érő kreativitás önmagában is az extázis és az öröm kifejezési formája. Ezek a minőségek adják a te életed alapját is.

Ha úgy döntesz, el szeretnél indulni az úton, először is fogadd meg, hogy ezen túl megpróbálsz mindenre úgy tekinteni, mint ami sokkal kevésbé valóságos Istennél. Keresd az igazságot teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből. Ezzel az öröm mellett teszel hitet. Mindig, amikor boldogságot élsz át, ha úgy érzed, hogy ki akar törni belőled a nevetés, vagy ok nélkül mosolyognod kell, az örök valóságba nyersz bepillantást. Rövid időre szétnyílik a függöny, és megtapasztalhatsz valamit, ami túl van az illúzión. Nincs jobb bizonyíték rá, hogy az Isteni felismerés útján jársz. Ezek a pillanatok egyre gyakoribbá válnak, és végül egyetlen folyamatos állapottá olvadnak össze.

2. Mindig van valami, amiért hálás lehetsz.

A második alapelv az áldozattá válás ellenében hat. Arról szól, hogy odafigyelnek rád, és gondoskodnak rólad. Minél inkább felismered ennek az állításnak az igazát, annál kevésbé hiszed majd áldozatnak magad. A legnagyobb probléma, hogy áldozatként tekintünk önmagunkra. Testünk öregszik és meghal, baleseteket szenvedünk, természeti csapások leskelődnek ránk, ki vagyunk téve a sors szeszélyeinek. Azzal, hogy elképzeljük milyen szörnyűségek történhetnek velünk, ugyanannyi szenvedést okozunk magunknak, mint maguk a valós események. Az áldozattá válás logikus következménye annak, hogy folyamatosan veszélyben vagyunk.

Ha Isten tart fenn bennünket, valahogy meg kell reguláznia a véletlen balesetek rendszerét, ami mindannyiunkat nyomorba dönt. De a másik oldalról az is igaz, hogy a természet végtelen bőséggel vesz körül bennünket. Túlcsordul az élet, a szépség, és bőven van táplálék. De megteheti-e egy szerető Isten, hogy az egyik nap minden földi jóval elhalmoz bennünket, a következőn katasztrófát és szenvedést zúdít a nyakunkba. Az egyetlen módja, hogy kiszabaduljunk egy olyan Isten fennhatósága alól, aki egyszer örömöt, egyszer bánatot hoz, ha rájövünk, hogy nem egy személyről van szó. Mindig, ha valamiben Istent véled felfedezni, légy hálás az adott dologért. Azért fontos ez a gesztus, mert a hála kimutatásával a mindenség jóságos aspektusát emeled ki, erre irányítod a figyelmedet. A hálaadás célja, hogy összekapcsolódj az élet magasabb szintű víziójával. Te döntöd el, hogy Istennek melyik oldalára kívánsz összpontosítani. Arra, amelyik ad, vagy arra, amelyik elvesz. Tudnod kell, hogy minden, aminek figyelmet, energiát szentelsz, növekedésnek indul az életedben. Ha tehát azokra a dolgokra koncentrálsz, amelyek a szeretetről, az igazságról, a szépségről szólnak, ezek fognak uralkodni benned. A körülöttünk lévő világ valósnak mutatja magát, jóllehet csak egy kép, amely a tudatban keletkezik, és onnan vetül ki. Ha rájössz, hogy egyedül te vagy a felelős a kivetülő képért, vagyis a valóságért, akkor többé nem gondolod majd, hogy a külvilág eseményei határozzák meg az életedet. Helyrehozod az alapvető tévedést, amelyik az áldozattá válásért felelős, és elhiteti veled, hogy a film rendez téged, nem pedig fordítva.

3. Az egyetemes terv része vagy. Nem kell félned semmitől. Biztonságban vagy.

A harmadik alapelv a bizonytalanság leküzdésében segít. Azt mondja, hogy a félelemben, bár nagyon meggyőző tud lenni, valójában egy csepp igaság sincs. A világ arra tanít, hogy tiszteljük a félelmeinket, mint túlélésünk alapvető kellékeit. De az ősi indiai bölcsek szerint a félelem abból a kettősségből született, amikor az emberek rájöttek, hogy nem részei többé Istennek. Azonnal félni kezdtek a jövőtől. Egy olyan kor gyermekei vagyunk, ahol áldozatuk esünk a félelemnek, ami teljesen elbizonytalanít bennünket, hogy kik is vagyunk és hová tartozunk. A szellemi utat járva megszabadulhatsz a félelmektől. Ahogy lépésről lépésre elutasítod az aggodalmak jogosságát egy idő után rájössz, nem igaz, hogy állandó életveszélyben vagy. Az univerzum biztonságos hely. Ahhoz, hogy eljuss a félelemmentességig, az irányultságodon kell változtatnod. Magadba kell nézned, saját belső hangodra kell figyelned. Vedd észre, hogy biztonságodat egy magasabb szintű intelligencia garantálja, amely benned lakozik. A lehetséges veszélyek illúziók, csak az számít, ami elérhető közelségben van. A biztonságérzetet úgy teremtheted meg magadban, ha felismered, hogy Isten mindennel ellátott, amire szükséged van ahhoz, hogy sikeresen szembenézz a kihívásokkal. Saját személyes drámádban te játszod a főszerepet. A rád osztott szerep a lehető legmegfelelőbb a számodra. Rád szabták úgy, hogy valódi éned minden aspektusát figyelembe vették. A félelem megpróbálja elültetni a fejedben azt a gondolatot, hogy csupán a véletlenek tehetetlen áldozata vagy. Pedig ennek éppen az ellenkezője igaz. A legmélyebb szinten, ahol a lélek lakozik, te írod életed forgatókönyvét.

4., A lelked számára életed minden aspektusa üdvös.

A negyedik alapelv szerint az ember értéke abszolút, és minden, ami vele történik akár jónak, akár rossznak tűnik az adott pillanatban, a lélek szintjén kibontakozó Isteni Terv része. A hagyományos felfogás szerint az önbecsülés alapja, hogy az embernek erős és jól fejlett egója legyen. Az ilyen személy magabiztos, szereti a kihívásokat, az élet gazdagsággal és mindenféle földi jóval elhalmozza. Vagyis a látható külső eredményekre külső jutalom a válasz. Jézus épp az ellenkezőjét tanítja. Azt, hogy Isten szeretetéhez az embernek ártatlanná, alázatossá kell válnia. Mivel életed eseményei nem csupán veled, mint személlyel, de veled, mint lélekkel is történnek, mindegyiknek mélyebb értelme, jelentősége is van, és mindnek örülni kell. Az életnek megvannak a maga sikerei és buktatói. Ezek befolyásolják az önbecsülésünket. Az örökké mozgásban lévő világban mi egó vezérelte emberek olyanok vagyunk, mint a bábok, akiket a körülmények dróton rángatnak. Ha a lélek nézőpontjából tekintünk a dolgokra, a változás mögött észrevehetjük a nem-változás biztos hátterét, a létezés alapját, amely örök, mozdulatlan, állandó, és mindent magába foglal. Elmém állandó mozgásban van. Gondolatok cikáznak át rajta gyors egymásutánban s testem is folyamatosan alakul. Az állandóságot másutt kell keresni. Ez az a pont, ahol a meditáció hasznosnak bizonyulhat. Amikor magadba mélyedsz, a megszokottól eltérő helyre irányítod a fókuszt, nem az elme felszínén kavargó gondolatokra összpontosítasz, hanem mélyebbre mész, hogy megtapasztald az alatta rejlő csendet. A meditáció egy olyan kreatív foglalatosság, amely által visszaszerezheted az életed feletti irányítást.

5. Létezik egy felsőbb terv, amelyet a lelked ismer.

Az ötödik alapelv az értelmetlenség cáfolata. Kijelenti, hogy az életednek célja van, amelyet te magad határozol meg a lelked szintjén. És amely aztán a nagy Isteni terv részeként megjelenik a mindennapi életedben. Minél inkább összekapcsolódsz ezzel a tervvel, annál erősebben hat majd az életedben, amíg végül semmi sem lesz, ami útját állhatja. Két lehetőség van: vagy minden szellemi természetű a világon, vagy semmi sem az. Isten szemében a vízen járás semmivel sem csodálatosabb, mint hogy a hemoglobin a vörös vértestekben képes összekapcsolódni az oxigénnel. Egyik sem látványosabb a másiknál, mindkettő ugyan úgy része a teremtés folyamatosan kibontakozó, és soha véget nem érő végtelen tervének. Mégis sokszor gondoljuk, hogy egy célokkal és jelentőségteljes eseményekkel teli élet közelebb áll Istenhez, mint egy olyan, amelyet látszólag értelmetlen zavarodottságban töltünk. A kettősség illúziója olyan erősen fogva tartja az elménket, hogy csak a jobb és rosszabb kategóriákban gondolkozunk. Nehezünkre esik belátni, hogy Isten, aki a világon semmit sem akar, tőlünk sem vár el semmit. Egyik élet sem értékesebb, vagy kevésbé értékes a másiknál. Az Isteni tervben mindenkinek jut szerep, tehát neked is. Mivel Isten ott van benned, jogod, hogy te magad válaszd meg, hogy mi legyen az. Hogyan működik a terv a gyakorlatban? A legfontosabb eleme az érzékelés. Kezdetben az egyén személyes hatalma rendkívül behatárolt. Az ego ezért azt hiszi, hogy gondoskodnia kell magáról, és elveszi a világból, amit akar. Ezen a szinten az érzékelés az egyénre korlátozódik. Csak az számít, amiből az egónak haszna származik. Az egót nem érdekli, hogy az én valójában minden, és mindenki mással kapcsolatban áll a világban. Ahogy az érzékelős mezője tágul, úgy nő a belső potenciál is. Az egón túl egy tágabb kör minden lehetséges irányban terjeszkedésnek indul. Az isteni terv szerint az ember növekedésének a lélek szintjén nincsen határa. Ha ezt átéled, rájössz, milyen végtelen intelligenciával működik a teremtés. És mivel Isten intelligenciájának nincsen határa, minél inkább kitágul a te saját érzékelésed, annál közelebb kerülsz hozzá. Keresned nem is kell, csak látnod. Már most minden Isten, tehát neked nincs más dolgod, minthogy egyre mélyebbre nézz. Amíg ő felfedi magát neked. Az indiai bölcsek szerint egy puszta gondolat, amely Istenre irányul, biztos jele, hogy egy nap megjelenik majd. Tudatosság növekedése maga az Isteni terv. Ahogy egyre éberebb leszel, egyre biztosabban tudod, hogy része vagy a nagy egésznek.

6. Az eksztázis  a lélek energiája. Ahol élet van, ott az öröm is természetes dolog.

A hatodik alapelv a tétlenség, a fásultság ellen hat. Azt mondja, hogy az embernek, aki isten társa a teremtésben, végtelen energiaforrás áll a rendelkezésére. Hogy kihasználd kreatív erődet, össze kell kapcsolódnod a benned lakozó ősenergiákkal.
Honnan tudhatod, hogy jól működik-e a kapcsolatod istennel? Ennek legfőbb indikátora ahogy az életed zajlik. Ha úgy érzed, megrekedtél, ha a megszokás uralja napjaid, biztos lehetsz benne, hogy a kötelék megerősítésre szorul. Ha viszont tudod, hogy napról napra közelebb kerülsz mindahhoz, amit el szeretnél érni az életben, a kapcsolat jól működik.
A legtöbb embert az ego keltette felszínes energiák hajtják: a harag, a félelem, a versengés, a szeretetéhség. Az energia szintjén nem létezik jó vagy rossz, az ember mégis belesik a csapdába, és elhiszi, hogy csak ezek a késztetések valósak. Ennek következtében elszigetelődik.
A testet és a benne zajló folyamatokat az alacsonyabb szintű energiák uralják, a test megelégszik azzal, hogy az elme irányítása alatt működjön. Az ő intelligenciája tehát alázatos, nem akar kormányozni, és sikereket elérni. Neki tökéletes boldogság, ha harmóniában lehet a természet rendjével. Az ego sokat tanulhatna a testtől. Az ego ugyanígy kizárja a magasabb szintű energiákat is, a lélek kifinomult erőit, mint a szeretet, együttérzés, isten-tudat. A léleknek nincs szüksége rá, hogy versenyezzen az egoval, hiszen a teremtés legmagasabb szintjén van, egységben istennel.
A legeslegkifinomultabb energia a teremtő impulzus első rezdülése, az isteni gondolat első villanása. A spirituális hagyományban a „vagyok”-ként ismerik ezt a rezgés, amikor az ember személyesen tapasztalja meg, az maga a színtiszta eksztázis, a tudatra ébredt öröm.
Ezek az energiák együttesen irányítják a életet, és mindegyik elérhető.
A legdurvább szintről működve, ha enni akarsz egy almát, meg kell érte dolgoznod, egy érzékenyebb szinten a megoldás elképzelhető úgy is, hogy alaki besétál gy almával, a legkifinomultabb szinten pedig ha akarsz egy almát, az egyszerűen megjelenik.
Az ego azonban csak a durva energiákban hisz. A szellemi úton az ember az elme egyre finomabb és finomabb tartományait hódítja meg, és minden lépéssel az energia újabb formája válik elérhetővé számára. A legvégén, miután elérte az egységet istennel, az összes energia a rendelkezésre áll. Amikor idejutsz, kívánságaid és vágyaid azonosak istenével.

7. Minden problémára létezik egy kreatív megoldás. Minden lehetőség a bőség ígéretét hordozza.

A hetedik alapelv a kudarc lekerülésében segít. Azt állítja, hogy minden kérdésben eleve ott rejlik a válasz. Csak elménk korlátozottságának köszönhetjük, hogy úgy érzékeljük, hogy a megoldás később jelenik meg.
A modern társadalom a problémamegoldásra törekszik, de elég körülnéznünk, és láthatjuk, hogy milyen hiábavalóak a külső megoldások. Az éhség, a járványok, a szegénység továbbra is tizedelnek bennünket, és mégis változás nélkül pumpáljuk a pénzt ezekre a területekre, mintha azt várnánk, hogy a vesztes módszer mégiscsak meghozza az eredményt.
A szellemi úton rájössz, hogy a világon az összes probléma a tudatosságban gyökerezik, és a megoldás minden esetben a bekövetkező elmozdulásban, változásban keresendő.
Ha az ember a lélek szintjén boldog, és teljes összhangban van istennel, akkor erőlködés nélküli. Három alapvető dolog kell hozzá: cselekedj erőlködés nélkül, élvezd, amit csinálsz, és legyen eredménye annak, amit teszel. A három dolognak egyszerre kell teljesülnie, ha meg akarod tapasztalni a boldogságot, amit isten szánt neked. Vegyél példát a természetről! Lásd, milyen spontánul cselekszik benne minden teremtmény, és mégis hogyan szolgálja minden a teljes ökológiai rendszert!
Ugyanez a tökéletes együttműködés a mentális ökoszisztémában is megvalósítható. A tudatosság magasabb szintjén nincs átmenet a vágyak és beteljesülésük között.
Az elkülönülés általános létformájában viszont mindenhol átmenetekkel és szakadékokkal találkozunk. Vágyaink kudarchoz vezetnek. Egyetlen dolgot kell pedig csak tenned, tetteidet a három feltételhez mérd!
Ha azt látod, hogy hiába minden gondolkodás, tervezés, győzködés, erőszak, a dolgok csak nem változnak, tedd fel magadnak a három kérdést! Vajon könnyedén és erőlködés nélkül cselekszem-e? Élvezem, amit csinálok? Megmutatkozik az eredménye annak, amit teszek?
Bármilyen helyzetben is vagy, a legtöbb, amit tehetsz, hogy felvállalod a saját szereped az isteni tervben. A végtelen intelligencia minden problémára kínál megoldást.
Ha a szellemi úton eljutsz odáig, hogy túllépj az „én, engem, enyém” imádatán, a növekvő tudatosság eltörli az elkülönültség állította határokat. Többé nem elszigetelt individuumként, hanem a teljes egész részeként látod önmagad. Úgy segítesz másokon, mintha magadon segítenél, mert rájöttél, te magad vagy a másik ember. Az ego is képes segítő kezet nyújtani, de ezt mindig hátsó szándékkel teszi, az adakozástól felsőbbrendűnek érezheti magát. 

8. Az akadályok álruhába öltözött lehetőségek.

A nyolcadik alapelv a rugalmatlanság ellenszere. Rámutat, hogy az életünkben felmerülő akadályok mindig a tudatosságból érkező jelzések, amelyek közlik: rossz úton járunk, és ideje irányt, vagy taktikát váltani. Ha elménk nyitott, képes észrevenni és dekódolni ezeket az üzeneteket. Amikor az ego szemben találja magát valamilyen akadállyal, még nagyobb erőfeszítéssel válaszol. Az ő világa egy harctér, ahol folyamatosan küzdeni kell az életben maradásért. Nem kérdéses, hogy ez a hozzáállás képes eredményeket produkálni – a világtörténelem összes birodalma erőszak és hódítás útján született -, ugyanakkor szörnyű ára van: háború, küzdelem és pusztítás jár a nyomában.
Az ego világa óriási akadályt jelent a spirituális fejlődés útján. Ezért nagyon fontos, hogy az ember képes kegyen napról napra rugalmas maradni. Aki megpróbálja, folyamatos belső ellenállásra, apró győzelmekre és pillanatnyi örömökre számíthat. Ha elkerülöd a csalódottságot, fel kell ismerned, hogy az akadályok ugyanabból a forrásból származnak, mint minden más a világon. Isten nem csak a jó pillanatokban van jelen. A végtelen intelligencia életed minden óráját beleillesztette a nagy kozmikus tervbe. Ahogy éled a napjaidat szokásos egymásutánban, lehetőséged sincs rá, hogy teljes egészében átlásd a veled történtek és a világegyetem közötti összetett és szövevényes kapcsolatrendszert.

Épp ezért képtelenség előre megtervezni, hogyan nézz szembe a következő kihívással. A legtöbb ember mégis megpróbálja. Felkészülnek a lehető legrosszabbra; ragaszkodnak a kipróbált szokásaikhoz, reakcióikhoz; a család, a barátok, a munka szűk háromszögében élik életüket. Ha így gazdálkodsz a forrásaiddal, az vihet ugyan némi biztonságot az életedbe, vele együtt azonban teljesen kizárod az ismeretlent. Ha szeretnéd fenntartani a folyamatos áramlást, ki kell törnöd a berögzött minták köréből.
A titok tehát az, hogy megszabadulj a régi szokásaidtól, és rábízd magad a spontaneitásra. Ezt pedig lényegénél fogva nem lehet megtervezni. Ha azon kapod magad, hogy valamilyen régi, rögzült minta alapján cselekszel, egyszerűen álj meg. Próbálj megnyílni. Fordulj befelé, merülj el saját bensődben, és hagyd, hogy a következő lépés magától megtörténjen.

9. A fejlődés útja a vágyakon keresztül vezet.

A kilencedik alapelv a képmutatás ellenében dolgozik. Arra buzdít, hogy a valós vágyaink szerint cselekedjünk, hiszen ezek mutatják meg, merre van az igazi fejlődés útja.
Ne akarj jobb-vagy más- lenni, mint aki vagy. Ne ess bele abba a csapdába, hogy más arcodat mutatott a világnak, mint istennek.  Annak kell lenned, aki valójában vagy.
Két ellentétes erő rángat minket. Az egyik igyekszik felszabadítani a régi értékrendszer kötöttségei alól, míg a másik a mási ragaszkodik ezekhez az értékekhez.
Az eredmény: kettősség, polarizáció, amely az élet minden területén megmutatkozik.

A régi értékrend kényszere nagyon be tudja korlátozni az embert. Istene ítélkező isten, akinek az elvárásaiból nem lehet gúnyt űzni. A szellem azért van, hogy megregulázza a testet. A másik oldalon egy toleráns, megengedő isten képét vázolja, aki minden teremtményét szereti, és nem kér cserébe mást, mint szeretetet. Meg kell értenünk, hogy isten valóban nem vár tőlünk semmit, és nem szab semmilyen konkrét határt sem a gondolatainknak, sem a szavainknak, sem a cselekedeteinknek.
Az emberiség jelenlegi uralkodó állapotát, szűk látókörűség jellemzi. Akkor hát milyen irányba és milyen támpontok mentén induljuk el? Mindenkinek úgy és arra kell haladnia, ahogyan és amerre szeretne, a saját vágyai szerint. Már most ebben a pillanatban is ott fejlődnek benned valódi éned csírái.
Azok a dolgok, amelyek igazán és mélyen érdekelnek, isten szerepét töltik be az életedben; ellenállhatatlan vonzódást érzel irántuk.
A látható világ minden egyes részlete Őt jelképezi. Minden, ami megfog, ami hatással van rád, egyben fel is akar rázni. Bármerre is terjeszkedjen az emberi elme, Isten ott várja az út végén.

10. A szabadság egyenlő az elengedéssel.

A 10. alapelv a ragaszkodás ellenszere. Emlékeztet bennünket arra, hogy istenhez nem küzdelem és törekvés révén vezet az út. Ha elengedsz minden olyasmit, ami nem valódi az életben, végül csak az igaz dolgok maradnak: vagyis Isten.
Hogyan szabadulhatsz meg a kötöttségektől, amelyek ilyen makacsul befészkelték magukat az életedbe? A negatív dolgoknak azért rendkívül erős a szorításuk, mert egy olyan mögöttes energiához tapadnak, amelyek nem akar leválni rólunk. A dühös embernek nincs szüksége valós okra, a mérgelődéshez; csupán ürügyet keres, hogy kiengedhesse a felgyülemlett energiát. Az aggodalmaskodók félelmei ugyanígy belülről fakadnak; nem egy bizonyos dologhoz kötődnek hanem a félelemhez magához. Hogy szabadulj, el kell engedned minden megrekedt energiát, amely egyre csak a régi megszokott üzenetet küldi az elmédnek. Az elengedés képessége pedig összetettebb, mint amilyennek elsőre tűnik, ugyanakkor nincs nála fontosabb. A harag és a félelem a két érzelmi energiát, a mely a leginkább bilincsbe ver bennünket. Elengedésük egy folyamat, amely a következő elemekből épül fel:
- Légy éber! Ne nyomd le az érzéseidet, ha düh vagy aggodalom tölt el. Állj ellen a kísértésnek, amely azt súgja, hogy nézz át rajtuk. Minél éberebb vagy, annál könnyebben hozzáférhetsz a pangó energiákhoz, hogy elengedd őket.
- Légy tárgyilagos! Ha személyesen azonosulsz a negativitással, sosem leszel képes elengedni azt. Tanuld meg úgy szemlélni a haragot, mint ami csupán egy energia. Akár az elektromosság. Az elektromosságnak semmi köze hozzád, ahogyan a haragnak sem. Ami pedig a félelmet illeti, ott talál jó táptalajt, ahol veszélyt sejtesz, vagy a biztonság megrendülését érzékeled.
- Függetlenítsd magad a helyzettől! Az energiák mindig konkrét helyzetekhez kötődnek. Egészen addig nem tudod teljesen elengedni a hozzá kötődő energiákat, amíg abban a konkrét pillanatban élsz. A saját érdekedben vonatkoztass el a tényszerű helyzettől és engedd el a dühödet.
- Vállald a felelősséget! Ez a lépés összefügg a helyzettől való függetlenedéssel. Meg kell tanulnod, hogy a te energiád csakis a tiéd, és senki másé. Spirituális értelemben sosem számít, hogy kinek van igaza, és ki téved, vagy hogy ki az elnyomó, és ki az elnyomott. Az egyetlen lényeges dolog az, hogy megőrizd a szabadságodat. A te feladatod, hogy elengedd a benned lévő energiablokkokat, bármilyen okból is keletkeztek. Ha képes vállalni a felelősséget értük, nem kell többé a körülmények áldozataként hánykolódnod.
- Ne várd, hogy bárki más megcsinálja helyetted! Egészen bizonyos, hogy létezik isteni útmutatás a szabadsághoz, azonban énen keresztül vezet az út. Rendíthetetlen és megkerülhetetlen tény, hogy a spirituális útra csakis a saját elmédet, testedet és lelkedet viheted magaddal. A többiek nyújthatnak vigaszt és adhatnak pár jó tanácsot, de saját bensődet egyedül csak te fedezheted fel.
- Hagyd, hogy a tested is része legyen a folyamatnak! Az elengedés nem kizárólag mentális történés, múltad, a sejtjeidbe ivódott, és te szentélyt emeltél neki a tested révén. Számtalan hasznos fizikai módszert és méregtelenítő terápiát ismerünk. Mindenekelőtt hagyd, hogy a tested azt tegye, amit szeretne. Tudja ő jól, hogyan reszkessen a félelemtől, vagy rázkódjon a dühtől. Ne nyomd el a természetes fizikai reakciókat de ne is akard áttolni, ráerőszakol őket valaki másra. A megrekedt energiák eltakarítása személyes ügy, ami csakis rád tartozik.
- Kutass, és fedezz fel! Nincs izgalmasabb dolog a világon, mint rájönni, ki is vagy valójában. Az emberek nagy többsége másodkézből kapott információk alapján él, másoktól hallott szólamok szerint, amik múltbéli vélemények visszhangjai. A múlt pedig megrekedt energiákat termel. A megfelelni akarás rátelepszik a szabadságvágyra, és félelmet gerjeszt. Szerencsére minden apró lépéssel, amellyel elengedsz valamennyit ezekből a régi energiákból, megnyersz egy újabb szeletet a szabadságodból.
- Értékeld a szabadságot mindennél többre! Két ellentétes impulzus hajt bennünket. Az egyik azt súgja, „ezt akarom tenni,” a másik pedig: „ ezt kellene tennem” az első a szabadság hangja, a második a félelemé. Az isteni terv rendkívül összetett és szövevényes, és mégis, ha az egyes embert nézzük, végtelenül egyszerű. Annak kell lenned, aki lenni akarsz, azt kell tenned, amit tenni akarsz. Ez azonban nem egyenlő azzal, amit az egód diktál, vagy amire a fantáziád ösztönöz. A spirituális szabadság által belépsz a végtelen létezésbe. Ekkor és csakis ekkor láthatod meg igazi önmagadat. Arra is rájössz, hogy az apró kitörési kísérletek, amelyeket a szabadság érdekében tettél mind mind egy újabb lépést jelentettek a helyes irányba vezető úton.

A megrekedt energiák arra kényszerítenek, hogy olyas valaki légy, aki már nem vagy többé. A múlt nem mutathatja meg az utat a jövőbe, ennek ellenére a legtöbb ember erre próbál támaszkodni. Ha elengeded a pangó energiákat, a múltadat engeded el.
Ha sikerül elég mélyre menned, magától az időtől is megszabadulhatsz. Ez az elengedés a végső szabadság kulcsa. Az emberiség egész történelme ott van benned; tiéd a világ minden fájdalma és szomorúsága, félelme és haragja. Ha megszabadítod önmagad, egyben a világot is megszabadítod.

Felhasznált irodalom: Deepak Chopra: Miért nevet Isten című könyve.

http://www.nekedmondom.hu/html/deepak.html