Tudat szerepe a kvantumelméletben

Az általános kvantumfizikai elmélet szerint a világban lévő dolgok, események, csak mint lehetőségek ismerhetők meg. Ezen elgondolkozva, több kérdés is felvetődhet benned:

• Hogyan lehet akkor az, hogy mégsem lehetőségeket, hanem konkrét dolgokat látok és hallok konkrét eseményeket tapasztalok?
• Hogyan válnak a lehetőségeim aktuális dolgokká, eseményekké?
• Ki vagy mi válasz a lehetőségekből?

Mindezek a kérdések erőteljesen foglalkoztattak a két zseniális magyar tudóst: a világhírű matematikus Neumann Jánost és a Nobel díjas fizikus Wigner Jenőt. Ők vetették fel elsőként azt a feltevést, amely a tudatot jelölte meg olyan hatóerőként, mely a kvantumvilágban létező lehetőségeket aktuális valósággá alakítja. Hogy milyen hihetetlenül fontosnak tartották ezt a kérdést jól szemlélteti az alábbi idézet, melyet élete vége felé vetett papírra emlékirataiban Wigner Jenő: 

"Az utóbbi 20 évben érdeklődésem egyre fokozottabban arra irányult, hogy hogyan lehetne az elméleti fizikát kiterjeszteni a tudat működésének vizsgálatára." 

Neumann feltevését, - miszerint a tudat választ a lehetőségekből - Wigner fejlesztette tovább, így indokolva gondolatmenetét: 

"A fizikusok felismerték: lehetetlen az atomi jelenségekről kielégítő leírást adni anélkül, hogy a tudatra ne hivatkoznának". 

A két neves tudós úgy gondolta, hogy a kvantumfizikai paradoxonok nem oldhatók meg máshogy, minthogy létezőnek feltételeznek egy nem anyagi alapú kapcsolatrendszert. Ehhez pedig létezni kell egy mezőnek, mely összekapcsol mindent mindennel. Egyetlen ilyen közvetítő közeget ismertek: magát a tudatot. Úgy fogalmaztak, hogy végtelen lehetőségek várnak a kvantummezőben arra, hogy a tudat válasszon belőlük, és anyagi valóságként (tapasztaltként) jelenhessen meg. A materiális elv alapján azonban a Tudatot egyéninek az agy részének, eredményének tekintették.