Álarc mögé bújnak az emberek. De miért kell az álarc?  Ki mondja meg nekem? Miért kerülünk olyan helyzetekbe, hogy szükségét érezzük, az álarc elfed. Az álarc semmitől sem véd meg.  Ezt tudnod kell. Rá kell, jöjj, egy kis idő múlva:

- Ha beléd akarnak kötni, úgy is megteszik.

- Ha szeretni szeretnének, közelítenek hozzád.

De mindkettőnek közös a célja, az, lefejtsék rólad az álarcot.  Az álarc távolságot tart a másik emberrel szemben. Mert te akarod! Nem akarod kiadni magad senkinek sem. Véded önmagad ez által, mert nem tudhatod, kivel állsz éppen szembe.  Már nem akarsz naivan viselkedni senkivel szemben sem, megértél arra, hogy megteheted. Voltak buktatók, de túljutottál rajta.

S ez a fő!

Kicsi gyerekként nyitott voltál mindenre, nem is ismerted magát e szót.  Később megtanították veled, nem mutathatod teljes valóságában önmagad, mert konfliktusok kereszttüzébe kerülsz. S azt nem mindig tudod állni. Sőt egyenes utálod, hiszen belül, te nem ilyen vagy.

Van, akinek sikerül beléd látni, mert ő megfelelően közelített hozzád, neki megnyílsz, s a másik ezért nagyon hálás.  Hisz megismerheti az igazi önmagad, megismerheti a lelked szavát, mi irányítja minden mozdulatodat, minden cselekvésedet.

De van, aki szemében örökre álarc maradsz. Nem érzed szükségességét közel engedni magadhoz. Bántott, talán azért, vagy nem ért meg, hiába mondod azt, amit. Sok összetevője van ennek is.

Minden emberre, ha meg szeretnéd ismerni, időt kell szánnod. Nem szabad elsiettetni semmit sem. Van egy bizonyos távolság ember és ember között, egy fal, melyet csak akkor dönthetsz le, ha megszerzed a bizalmát.. S ő is megszerzi a Te bizalmadat. A bizalom a legfontosabb, mindenkivel szemben. Nehéz megszerezni, nem adják könnyen, de könnyen el is veszíthető. 

Különbözőek vagyunk ember, különböző érdekek irányítanak minket. A lelkünk sérülékeny, mindenkié, ezért nagyon fontos, hogyan fordulunk egymás felé. A lelkünk, a legféltettebb kincsünk, s természetes, hogy óvjuk és védjük a lehető legjobban.

Forrás:

http://blog.poet.hu