Szeretettel köszöntelek a Főnix spirituális klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Főnix spirituális klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Főnix spirituális klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Főnix spirituális klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Főnix spirituális klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Főnix spirituális klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Főnix spirituális klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Főnix spirituális klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Boëthius vigasza
Honnan kéne őt ismerni? Talán filozófia órán, vagy a filozófia tankönyvben/szöveggyűjteményben találkozhattunk a nevével. Mára az átlagműveltségből kikopott, pedig találhatunk nála egy meglehetősen mély gondolatot, ami keresztény szempontból még meg is szívlelendő.
Ezt a gondolatot A filozófia vigasztalása c. művében írta le. E könyv tényleg egyfajta vigasztalást jelenthetett szerzője számára válságos helyzetében. Történt ugyanis, hogy a jól ívelő pályájának a legvégén börtönbe került Boëthius, és ő is feltette a nyugtot nem hagyó kérdést: "Hol van ilyenkor Isten?". (Persze ezt sokkal szebben és óvatosabban, nem ilyen durván. Ez inkább a bibliai zsoltárosokra jellemző megfogalmazás lenne.)
A börtönben látomás-szerűen maga a Bölcsesség (Filozófia) látogatja meg, aki megpróbálja bemutatni neki, hogy tulajdonképpen nincsen is olyan rossz helyzetben. De a végső vigasz valahogy így szól: Mi a jobb: a bűn áldozatának, vagy elkövetőjének lenni?
Filozófia arra vezeti rá az elkeseredett filozófust, hogy gondolja végig azt, hogy bár nem minden rossz nyeri el méltó büntetését ezen a világon, de jaj azoknak, akik úgy követik el a bűnöket, hogy nincs rá lehetőségük, hogy korrigálják a tévedést. (Akárcsak azzal is, hogy belássák: vétettek.) Végső soron - érvel - nem az van nagyobb bajban, aki valamiféle rossz elkövetésének az áldozata, hiszen ártatlan - hanem az, aki ezt elköveti, és nem látja be, hogy rossz az, amit csinál...
Persze ez akkor és csak akkor vigasz, ha az ember reménykedik abban, hogy az élete a halálával nem ér véget. De Boëthius neoplatonista filozófiájának ez is része volt. És ha az örökkévalóság szemüvegén át nézzük az életünket, akkor aztán tényleg nem mindegy az, hogy elkövetem - vagy elszenvedem a rosszat.
Elég volt-e ez a vigasz Boëthius számára? Nem tudom. Mindenesetre tény, hogy ő maga is egyike volt kora politikai elítéltjeinek. Aktuális-e ma? Azt hiszem, igen. A rajtunk csontosodó szemüveghez képest felüdülés lehet egy másik kor másik szemüvegén keresztül a világra tekinteni. Művét, A filozófia vigasztalását melegen ajánlom "filosz" hajlamú olvasóimnak; szemléletében, mély kereszténységében senki sem fog csalódni.
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!