Írta: Kéry Zsuzsanna
„Rájöttem, hogy a Római
Katolikus Egyház tanításainak nincs evangéliumi megalapozottságuk –
közöltem Samuel Vila lelkipásztorral, aki teljesen elhűlve hallgatta ezt
egy római katolikus pap szájából (akit ugyan már jóval korábban
meggyőzött az Igazság ereje). Égtem a vágytól, hogy végre valakivel
megoszthassam, amit a Szent Írások, azaz a Biblia lapjain fedeztem föl,
ezért eljöttem, hogy beszélhessek vele.
Ekkorra
végre meghoztam azt a fájdalmas és veszélyes döntést is (különösen
Spanyolországban veszélyes), hogy feladom a hivatásomat és a Barcelonai
Loyola Intézet igazgatói és óraadói posztját, hogy hű lehessek ahhoz a
világossághoz, amelyet befogadtam.
Róma nem az igaz egyház
A
döntésem hátterében számos ok húzódott. Negyvenhárom évnyi mélyen
vallásos katolikusság, tizenöt évig tartó egyházi oktatás, tíz évnyi,
papként és népszerű igehirdetőként való szolgálat, ezen kívül összesen
huszonhárom évnyi jezsuita rendtagság után arra a meggyőződésre
jutottam, hogy a Római Katolikus Egyház nem Jézus Krisztus igaz Egyháza.
Tizenhárom évnyi intenzív apologetika-tanulmányozás után
megdönthetetlen bizonyosságra jutottam. Jól ismerem mindkét oldal
érveit. Gondosan elemeztem mindet.
Kézbe
vettem a Szentírást, és keresni kezdtem benne – de hol volt a pápai
tévedhetetlenség? Sehol nem találtam benne ilyesmit. Hol van az
eucharisztia, az oltáriszentség imádása, a mise? Hol van az összes
többi? Nem találtam sehol. Minél többet tanulmányoztam a Bibliát, annál
inkább rá kellett jönnöm, hogy a kereszténység egy dolog, és a római
katolicizmus meg egy másik; teljesen különböznek egymástól.
A római
katolicizmusban Jézus Krisztust egy keresztre szegezett testként, és nem
élőként állítják be. Így az egyház nem is tudja elérni a híveknél, hogy
őszintén és teljes szívből szeressék az Urat – ha pedig nincs szeretet,
az üdvösségre sincs esély, legyen bármennyi mise, szentkép, skapuláré,
csodás érme, rózsafüzér és egyebek. Mind hasztalan, ha nincs belülről
jövő, őszinte szeretet és hit, s ilyen szeretet nem lehetséges, csak ha
meg vagyok győződve róla, hogy Krisztus él, az áldozata befejezett. A
római katolicizmusban az ember megváltása, azaz az üdvössége saját
magán múlik, a sok imádságon, a skapulárék használatán, a Szent Szűz
iránti odaadáson, az áldozáson. Ezekből, és még sok egyéb dologból arra a
meggyőződésre jutottam, hogy a római katolikus tanítás nem lehet az
igazság. Bárcsak le tudnám, írni, min mentem keresztül! Nagyon súlyos és
komoly következtetés volt ez számomra.
Lelki gyötrelem
Ebben
a helyzetben ugyanis az ember egy élethossznyi hagyománnyal találja
magát szemben, a megszokott és ismerős légkörrel, a családjával, a
rokonaival és minden barátjával. Két dolgot mondhatnak, akár mindkettőt
egyszerre, mert nincsen más érvük, ha valaki elhagyja a Római Katolikus
Egyházat a kereszténységért: vagy megőrültél, vagy szerelmes lettél.
Kevesen
vannak tisztában azzal a lelki gyötrelemmel, amit a katolikusok
elszenvednek. Azok az emberek, akik minden nap misére járnak, és
folyamatosan látogatják a katolikus szertartásokat, lelki gyötrelemben
élnek, mert folyton azt kérdezik maguktól: „Üdvözülni fogok vagy
elkárhozom? Helyesen gyóntam meg a bűneimet vagy sem?” Nincs békességük.
Ez lenne az igaz vallás? Mi ez az egész egyáltalán? Az evangéliumokban
hol találunk arra példát, hogy gyötörték a bűnösöket? Mikor gyötörték
Jézus vagy az apostolok a bűnösöket a kérdéseikkel?
Mennyire
csodálatos tudni a szívünkben, hogy Jézus Krisztus, a mi Urunk
megváltott bennünket, hogy kegyelemből üdvösségünk lett! Nem azt mondja
Pál, hogy „Én nem vetem el az Isten kegyelmét: mert ha a törvény által
van a megigazulás, akkor Krisztus hiába halt meg” (Gal 2,21)? Az ember
üdvössége egyedül Jézus Krisztuson, a mi isteni Megváltónkon múlik.
Jézus az egyetlen és igaz Út
Ő
az út. Soha nem mondta, hogy az Egyház lenne az út. „Én vagyok az út,
az igazság és az élet.” (Jn 14,6). Másfelől, a Római Katolikus Egyház
maga akar lenni az út, és az Igazság egyedüli és kizárólagos birtokosa,
azért, hogy a saját akarata szerint módosíthassa. Ennek érdekében a
papságot helyezte Krisztus helyére, és az egyházat a Biblia helyére. Egyetlen
tanácsom van annak, aki az igazságot akarja megismerni: olvassa az
Újszövetségben az evangéliumokat és az apostoli leveleket olyan gyakran,
amilyen gyakran csak tudja. Ott megláthatja, hogy aki keresztényként
szeretne élni, annak mit kell hinnie és tennie.
Soha
nem leszek képes eléggé megköszönni az Úrnak, hogy Magához és az
igazsághoz vont engem. Az apám és a többi rokonaim nagyon szomorúak,
mert azt gondolják, hogy elszakadtam a hittől. De a maga teljes
tisztaságában követni Jézust és olvasni az Isten Igéjét, azoktól a
torzításoktól és hozzáadásoktól mentesen, amik a római katolicizmus
révén rárakódtak, semmiképpen sem nevezhető a hittől való elszakadásnak
szerintem.
Forrás: Evangéliumi Hitvedelem Blog
Kommentáld!