FOHÁSZ ÖNMAGAMHOZ
Mélyértelmű - T.Mary - 2005. március 8.

Keresem az utat.Pedig az út bennem van.Sehová sem kell mennem,mert én mindig ott vagyok,ahová éppen igyekszik a lelkem.
Minden amit valaha is a magaménak hittem,sosem volt az enyém,egy valóságot nélkülöző viszonyrendszer illúziójában éltem meg.
Lelki sebeim a valóságra nyíló ablakok.
De végtére is illúzioim elvesztésének fájdalma,a valóságra találás örömének záloga volt.
Szüntelenül arra törekedem,hogy meglássam az emberek jó tulajdonságait.
Könyörtelenül küzdők,hogy elűzzem magamtól a szomorúságot.
Kerülöm a panaszkodást és a kritikát,mert ezeknél semmi sem nyomasztóbb.
"Valaki "összekevert bennem mindent.Jót és roszat.Sokáig bele se fogtam,hogy szétválasszam.
De már "ráéreztem":Te számítasz nekem,és fontos számomra,hogy jól érezd magad,hogy boldog légy,és igyekszem őszintén törődni veled!
Amikor szomjuzom az igazra ,érzem jó utón járok (talán).Ha a szomjúság újra és újra visszatér rájövők:ez nem más ,mint a szeretet iránti vágyam,amit adni akarok.És vissza is kapok,bár nem várom el tőled.Mert lelkem mélyén tudom,hogy mit keresek,és mégsem tudom!Ezért keresem!!!Ezt az egyfajta attittüdöt,a nagyon magas fokú érzelmet: A SZERETETET.
Az életem,a lelkesedésem,a lendületem,az erőm.Nincs helye a manipulatív viselkedés velejáróinak.Már tudom,hogy sorsokon keresztülk jutok el az igazi szeretethez.
Amit megélek magam és mások által mind-mind sorskohokon keresztül olvad ki és tisztul meg.Ez hosszú folyamat volt és kínlódtam eleget.De "kozmikus"élményhez jutatott.
Találkoztam emberekkel,akikről csak akkor derült ki,hogy már a földön is csillagok voltak,amikor ők maguk már az égi mezőket rótták.
De megadatott (azt hiszem),a szívemnek egyfajta rejtett képessége,hogy már észrevegyem őket magam körül.Mert ők csak keringenek az univerzumban,és nem törödnek a csillógásukkal.
Titkos kisugárzásukat keveseknek adatott meg észrevenni.
Igyekszem a jóságot (mely néha kicsit önzés is talán) párolni,nemesíteni.
Nem akarok fájdalmat okozni,barátságommal,rokonszenvemmel,terhes közeledésemmel.Nem akarok többet mondani,mint amenyit a másik el tud viselni.
Szeretném ismerni a hallgatás szeretetteli gyöngédségét...
Mert már tudom,hogy amit egyszer szóval megteremtettem,meg is valósul.A negatív szavakat kerülném,mert azoknak kisebbb a rezgése,kevesebb energia kell a megtestesülésésükhöz.
A szavaimmal sugározni szeretnék.Úgy ,hogy feltöltöm őket a szeretet energiájával.
Hiszen:"Amikor megszületik az ember,menyi szeretettel mosollyal veszik körül.És amikor meghal,megint menyi érzelem,együttérzés,gyász kelletkezik körülötte.De a kettő között?Amíg él?Emberek irgalom!Gyermek voltam és halott leszek!"(Török Sándor)

T.Mary