V: Csak Isten mindenütt jelenvalósága és teljessége lehet a valóság, ami minden más lehetőséget kizár. Isten mint „üresség" a nem kifejeződő, forma nélküli, láthatatlan és megfoghatatlan lehetőségek végtelenségének nem-megnyilvánuló Istensége. Ez a létezésen túli, korlátlan Brahma, a tapasztalaton felüli Krisna. Ez a megvalósulatlan, nem kifejeződő forrás. A nem-megnyilvánulóból származik a teljesség, a Teremtésben vagy Mindenségben kifejeződő Isten. Isten megnyilvánulóként és nem-megnyilvánulóként, ürességként és Mindenségként, láthatóként és láthatatlanként, lehetségesként és ténylegesként, kifejeződőként és nem-kifejeződőként egyszerre Minden Jelenléte.

Síva tánca e látszólagos ellentétek látszólagos megjelenése és eltűnése, ami valójában csak nézőpont kérdése. Mindez ugyanúgy történik, mint egy hologramnál, amelynek látványát a megfigyelő helyzete határozza meg, nem pedig a hologram mozgása vagy változása. Vegyük például az időjárás fogalmát, amely magába foglal minden lehetőséget, és a lehetőségek összessé-gén belül nincs se meleg, se hideg ezek meghatározása és egy önkényesen kijelölt határvonal nélkül.

Ebből láthatjuk, hogy minden látszólagos vagylagosság pusztán a néző-pont vagy a meghatározás választásából adódik. A meghatározások teljesen szubjektívek, tehát nincsen függetlenül létező „odakint", amelyet bármiért is hibáztathatnánk. A viharnak vagy lavinának nem lehetünk áldozatai, mert csupán egy valós eseményben részt vevő megfigyelők vagyunk. Következésképpen nem válhatunk az élet áldozatává, mindössze állást foglalhatunk, hogy valamely körülmény kedvező vagy nem kedvező, kívánatos vagy nem kívánatos. Tehát semmiféle gyűlöletnek, bosszúvágynak, rosszakaratnak, neheztelésnek és haragnak nincsen valós alapja, minden ilyesmi a képzelet szüleménye.

Az élettel mindenki abban a formájában szembesül, amely a természetben, illetve az emberek közötti kölcsönhatásokban, azaz a társadalomban fejeződik ki. Ez a kölcsönhatás személytelen, az élet viszontagságai pedig elkerülhetetlenek és szükségszerűek. Kizárólag nézőpont kérdése, hogy a nehézségeket kihívásnak vagy nyomasztónak látjuk-e. Merev álláspontok nélkül derűsnek és érdekesnek tapasztaljuk az életet, ami lehetővé teszi a fejlődést, és bízhatunk benne, hogy bölcsességhez, nem pedig önsajnálathoz és keserűséghez vezet. Mindenki szabadon választhat. Nem az eső dönti el, hogy örülünk neki, vagy csalódottak leszünk miatta. Az akaratosság, vagyis a merev álláspontok feladása békességet hoz minden körülmények között.

David R. Hawkins - A Valódi Én hatalma (The I of the I) 132-133. oldal (pdf) 

olvass tovább:) egy picit még tőle: 

https://www.facebook.com/notes/dr-david-r-hawkins/isten-term%C3%A9szete/586799198056550