:)

Válasz

Ha a verseket előbb worldbe rakom, majd onnan másolom be a blogba, akkor nem omlik össze a szerkezete. Kipróbáltam. Működik. :)

Előzmény

Válasz

Nagyon szép hasonlatokban gazdag gondolatok.

Válasz

Jéghideg orrom a paplan alatt is olyannyira reszket,
rossz libabőrt dideregve dobok keblemre keresztet,
összegezem mai tennivalóimat adna-vidáman,
minden erőmet előkeresem, mire elhagyom ágyam,
álmos agyam s kezem is kutat ó ruhahalmazaimba',
gönceimet kikeresve felöltöm erőtlenül ingva,
éj kiaszalja a testet, az ember torka kiszárad:
szomjamat oltani forralom ízes aroma-teámat.
Hajnali pára elillan a felhevülő levegőben,
boldog a nap, üde fénye nyarat ragyog életerősen,
önbizalommal eláraszt gyagya meleg sugarának,
erre bevenni vidámabb reggeli, sok pirulámat.
Mért dicsekedjem el azt, hogy energiatankom üres rég?
Nem hagyom el magamat, de nem is szomorít az öregség!
Minden örömteli nap fele hálaimás ige szálljon!
Isteni gondviselés, akarat s örök oltalom áldjon!
Hogyha idáig elolvasod ezt, kicsit állj meg e percben:
Jusson eszedbe korod s tán szíveden ér ez a versem!

Gyöngyös Imre: Reggeli gyógyvers

Válasz

Képzeletem már nem jön velem.
Oda.

Összegyűjtögetem levelenként
a csendet, őszi kosárravalóm,
hervadt fodrú, felsírt, kisírt
valóm. Zordabb ne légy, adj
pihenést. Pihegő lélekűr a jó is.

A pillanatnyi
lehetséges
szó szerinti
halott.

Valahol egyszer magamra lelek.

Ez ugye háttal állva készül el most,
a Napnak.

Már letörölted a palatábláról nevem?

Mehetek illúziókat tépni? S ha nehéz,
jöhet még keservesebb is, hát nekiülök,
eltépkedem, mit már cipelni nem ildomos
rágondolni sem, csak tépkedés közben
látom amint fonnyadó kezeim közt
búsan ül, magába roskad egy papírdarab,
lehajtom szamárfülét e versnek, erre
sincs szükség már, lopva még eszembe
jutsz.

Nem kívánok magamtól búcsúzni,
befejezetelennek hiszem,
ami nem kezdődik el
másban.

Milyen humoros.
Be sem fejezett
érzelmeimmel
viaskodok,
s hiába
engedem el -
maradnak.

A világ nincs HÁT
baj,
álmom
mégis eltűntél.

Sok szomorú óra vár.
Sápadttá, sovánnyá nevel.
Szemfényvesztés lenne, ha
ismét szelíden hívom rejtekéből,
simogatom megmaradt, sima lapomat.
Múzsám elhagyott. A papír érintkezik
érzéseimmel, végighúzom ujjaim.
Betűk helyett könnyek folynak,
ma nekem mindent szabad.
Szabaddá lettem ismét.
A fehér lap misztérium.
Régóta álmodtam bele, most
visszakérte az Úr. Hiszen
megértem, gyönge szálon csüng
a szerelem, röpte most
szárnyszegett madár, és csak
gubbaszt, akárha kályhamelegre
ítélte volna a tél, magában beszél.
Romlik szeme, másképp csipog,
csőre koppanása -
három pontra korlátozott...


Marthi Anna: Múzsátlan


..................ide sikerült felraknom majdnem úgy ahogy meg lett szerkesztve a vers....fent akár mit csinálltam összemosta az írást,ha még élvezhetőbben szeretnéd elolvasni a verset kérlek kattints a vers címére.........fenn,.

Válasz