Ismered-e az álmaid? 
Ismered-e a határaid?
Ismered-e az érzelmeid?
Képes vagy-e megélni az álmaid?
Képes vagy-e szembenézni a sorsoddal?
Tudod-e, hogy mire vagy képes?
Tudod-e, hogy honnan jöttél, és merre tartasz?
Szembe tudsz-e állni az ellenségeiddel?
Kitartasz-e a legnehezebb helyzetekben is?
Képes vagy- e hinni, és remélni?
Mennyire vagy bátor?
Mennyire vagy elszánt?
Hiszel magadban?
Megbízol magadban?
Ismered-e IGAZÁN önmagad?
És ismersz-e másokat?
Ismered-e a világot, ahol élsz?
Ismered-e a környezetedet?



Ismered-e azt, akit szeretsz?
Szereted-e azt akit ismersz?
Szerethetsz-e valakit anélkül, hogy ismernéd?
Megszerethetsz-e valakit, azért mert ismered?

Az igazi szeretet/szerelem feltétlen. Képtelen vagy megmagyarázni, hogy miért szereted. Talán a szeme? Talán a mosolya? Vagy inkább a hihetetlen merészsége? A vidámsága? A bátorsága, netán a külseje miatt? Kereshetsz akár ezer indokot - de egy sem lesz igazi magyarázat a szeretetedre.
Mert a valódi, mély, tiszta szeretet nem talál magyarázatot. Nem bonyolít.
Egyszerűen csak szeret - igazán szeret - szavak nélkül, értelem nélkül.
Ha képes vagy biztosan válaszolni arra a kérdésre -Miért szereted őt? - akkor nem szereted igazán.
Akkor a szereteted múlandó, gyenge, és csupán az érvek éltetik.
Csupán valamit szeretsz benne, amit épp másban - vagy inkább magadban - nem tudsz észrevenni, és nem Őt  magát szereted.
És ez bonyodalmakhoz vezet. Hisz amit csodálsz, és azt hiszed szeretsz benne, később elveszik, vagy másban találod meg, elveszti erejét, és új veszi át a helyét.
Ha valakit igazán szeretsz, Őt szereted - mindenért és semmiért.

Ha nem tudod megmagyarázni, miért szereted, akkor szereted igazán.


Szerethetsz-e valakit azért, mert gyönyörű?
Azt hiszed igen. Aztán később a szépsége elmúlik - és mi marad? Semmi. És rájössz, nem is szereted.
Mert a gyönyörűséget szeretted, és nem Őt.

Szerethetsz-e valakit azért mert olyan vidám és felszabadult, és mellette te is így érzed magad?
Azt hiszed igen. Aztán történik valami, és minden megváltozik. És rájössz, a vidámságot és a szabadságérzetet szeretted, és azt akivé Te váltál mellette. Nem Őt.

Szerethetsz-e valakit azért mert sikeres, jóképű és gazdag?
Azt hiszed igen. Aztán később ez mind értelmét veszíti, elmúlik. És rájössz, ez mind csak a látszat volt, és te csak egy általánosnak elképzelt ideált szerettél, és nem Őt.

Számtalan példát lehetne még sorolni. De felesleges. Csak egy kérdést kell feltenned, és minden megvilágosodik előtted. Miért szereted?
És ha nem tudod elmondani, ha úgy érzed minden elképzelhetőért szereted és egyben semmiért, mégis a szíved érzi, hogy Ő a legfontosabb neked - akkor igazán szereted.

http://barbaralukacs.blogspot.com/