JÉZUS ESSZÉNUS KÖNYVÉBŐL

A HÉTSZERES BÉKE

 

 

És Jézus látván a sokaságot, Jézus felment a hegyre, tanítványai követték, és mindazok, akik éhezték szavait. És, látván, hogy összegyűltek, szólásra nyíltak ajkai, és tanította őket, mondván:

 

 

"Békét hozok néktek, gyermekeim,

A Föld Anya

És Mennyei Atya

Hétszeres Békéjét.

Békét hozok testeteknek,

Amit az Erő Angyala vezérel,

Békét hozok szíveteknek,

Amit a Szeretet Angyala vezérel,

Békét hozok szellemeteknek,

Amit a Bölcsesség Angyala vezérel.

Az Erő, a Szeretet, a Bölcsesség

Angyalain keresztül

Bejárjátok a Határtalan Kert

Hét Ösvényét,

És testetek, szívetek és szellemetek

Beleolvad az Egységbe,

A Béke Mennyei Óceánjához való

Megszentelt Repülésben.

Bizony, az igazat mondom,

A Határtalan Kerten keresztül vezető

Ösvények száma hét,

Amelyek mindegyikét

Be kell, járnia

A test, a szív és a szellem,

Egyként.

Nehogy elbukjatok, és belezuhanjatok

Az üresség szakadékába.

Mert ahogy a madár nem tud repülni egy szárnnyal,

Ugyanúgy a Bölcsesség Madarának is

Szüksége van az erő és Szeretet két szárnyára,

Hogy elrepülhessen a szakadék fölött,

A Szent Életfához.

Mert az emberi test önmagában

Olyan, mint egy aranyozott díszhintó

Amelyet készítője emelvényre helyez,

Vonakodván a használattal bepiszkítani azt.

De amint egy arany bálvány

Amely visszataszító, és nélkülöz minden bájt.

Habár csak egy pillanatra

Feltárja önnön célját.

Mint egy ablak üres feketesége

Amikor a szél elfújja annak gyertyáját,

Olyan a test önmagában

Az azt fénnyel megtöltő

Szív és szellem nélkül.

 

És a szív önmagában

Olyan, mint a Nap a föld nélkül, amire ragyoghatna,

Egy fénysugár az ürességben,

A melegségnek egy gömbje, elmerülve

A sötétség tengerében.

Amikor az emberi szív szeret,

Az a szeretet

Önmagát pusztítja el, amikor nincs valaki, aki felé

Jó tettekben megnyilvánulhatna.

És nincsen szellem, amely a vágy lángjait beleszőné

A zsoltárok faliszőnyegébe.

Mint a szélörvény a sivatagban,

Olyan a szív egyedül, test és szellem nélkül,

Amely vezetné énekét

A cédrusok és fenyők között.

És a szellem önmagában

Olyan, mint egy szent papirusz tekercs,

Amely elöregedett a hosszú évek során,

És használhatatlanná vált.

Bár szavainak igazsága és szépsége

Nem változott,

De a szem már nem képes tovább olvasni

A kifakult betűket

És darabokra töredezik a kézben.

Olyan a szellem szív nélkül

Amely kifejezné szavait,

És test nélkül

Amely végrehajtaná tetteit.

Mert mi haszna a bölcsességnek

Az érző szív nélkül,

És a hangot adó nyelv nélkül?

Olyan meddő a szellem önmagában,

Mint az öregasszony méhe,

Szív nélkül és test nélkül

Amely élettel töltené meg.

 

Mert íme, bizony mondom néktek,

A test, a szív, és a szellem

Olyanok, mint a hintó, a ló, és a kocsis.

Az erővel összekovácsolt hintó a test,

Hogy végrehajtsa

A Mennyei Atya

És Föld Anya kívánságait.

A szív a tüzes paripa

Nagyszerű és merész,

Bátran viszi a hintót,

Akár sima az út,

Akár kövek, vagy kidőlt fák

Akadályozzák a haladást.

És a kocsis a szellem,

Aki tartja a bölcsesség gyeplőjét,

Felülről látván

Mi van a távoli horizonton,

Kijelölvén a paták és a kerék útját.

Hallgassátok meg, óh egek

Az én tanításomat,

És figyelj, óh, Föld

A szavaimra.

Tanításom úgy fog hullani, mint az eső,

Beszédem úgy fog csepegni, mint a harmat,

Mint a csendes eső

A zsenge növényre,

És mint a zápor a füvekre.

 

Áldott a Fény Gyermeke,

Aki testében erős

Mert egyesült a földdel.

Naponta fogsz ünnepet ülni

A Föld Angyalának minden ajándékával, amit Ő adott:

Az aranyló búzát és kukoricát,

Az ősz bíbor szőlejét,

A fák érett gyümölcsét,

A méhek borostyán mézét.

Keresed az erdők és mezők

Friss levegőjét,

És ott majd megtalálod

A Levegő Angyalát.

Vesd le saruidat és ruháidat

És engedd, hogy a Levegő Angyala

Körülölelje egész testedet.

És akkor lélegezzél hosszan és mélyen,

Hogy a Levegő Angyala

Beléd szállhasson.

Lépjél be a hűvösen áramló folyóba,

És engedd magadhoz a Víz Angyalát,

Hogy körülölelje egész testedet.

 

Vesd magad mindenestől ölelő karjaiba,

És amilyen gyakran mozgatod a levegőt

A lélegzeteddel,

Ugyanúgy mozgasd a vizet is testeddel.

Azután keresd a Napfény Angyalát,

Engedd, hogy körülölelje egész testedet

És megtisztítson szent lángjaival.

Ezekből áll a Föld Anya

Szent Törvénye,

Aki neked adta az életet.

És az, aki békében él testével

Megépített egy szent templomot,

Ahol az Isten Szelleme

Lakozik majd mindörökre.

Tudd ezt a békét szellemeddel,

Kívánd ezt a békét szíveddel,

És e béke töltse ki testedet.

 

Áldott a Fény Gyermeke,

Akinek bölcs a szelleme,

Mert mennyországot fog teremteni.

A bölcsek szelleme az a jól művelt talaj,

Amely bőséggel, és gazdagon fog teremni.

Mert ha csak egy maroknyi magot mutatsz

A bölcs embernek,

Az már lelki szemeivel látja

Az aranyló búzatáblát.

És ha egy maroknyi magot mutatsz

Az együgyűnek,

Ő csak azt látja, ami az orra előtt van

És értéktelen apró kavicsnak tekinti azokat.

Míg a bölcs ember földje

Bőségesen adja a gabonát,

Addig az együgyű földje

Csak követ terem,

Ugyanígy van

Mindez a gondolatainkkal.

 

Amint egy kéve aranyló búza

Magában rejti a picinyke magot

Hasonlóképpen a mennyei birodalom

Magába rejti gondolatainkat.

Ha azokat a Mennyei Atya Angyalainak

Ereje, Szeretete, és bölcsessége

Tölti meg,

Akkor azok elvisznek bennünket

A Mennyei Óceánhoz.

De ha azok be vannak mocskolva

Romlottsággal, gyűlölettel, és tudatlansággal,

Oda fogják láncolni lábainkat

A fájdalom és szenvedés oszlopaihoz.

Az ember nem szolgálhat két mestert,

A gonosz gondolatok nem lakhatnak

Azon elmében,

Amit a Törvény Fénye beragyog.

Az, aki békét talált szellemében,

Megtanult szárnyalni

Az Angyalok Birodalmán túl.

Tudd ezt a békét szellemeddel,

Kívánd ezt a békét szíveddel,

És e béke töltse ki testedet.

 

Áldott a Fény Gyermeke,

Akinek Tiszta a szíve,

Mert ő megláthatja Istent.

Mert amint a Mennyei Atya adta

Az Ő szent lelkét,

És Föld Anyátok adta

Az Ő szent testét,

Ti ugyanúgy adjatok szeretetet

Minden testvéreteknek.

Mert a ti igaz testvéreitek azok,

Akik megvalósítják Mennyei Atyátok,

És Föld Anyátok akaratát.

Hadd ragyogjon a szeretet úgy, mint a napsugár,

 

Ami a föld minden teremtményére egyformán kisugárzik,

Nem tesz kivételt egyetlen fűszállal sem,

A másikkal szemben.

Ez a szeretet majd úgy áramlik belőletek,

Mint egy forrás

Testvértől testvérig,

És ami elfolyt,

Rögtön újratöltődik.

Mert a szeretet örökkévaló.

A szeretet erősebb

Mint a mélyvizek örvényei.

A szeretet erősebb, mint a halál.

És akiben nincs szeretet,

Az falat épít önmaga

És a föld összes teremtménye közé,

És abban lakozik

Magányban és fájdalomban.

Vagy olyanná válik, mint egy fortyogó örvény,

Mélységeibe szívja

Mindazt, ami a közelébe kerül.

Mert a szív egy tenger hatalmas hullámokkal,

És szeretetnek és bölcsességnek kell edzenie azt,

Amint a meleg napsugár áthatol a felhőkön,

És lecsendesíti a nyugtalan tengert.

Az, aki békét talált testvéreivel

Belépett a Szeretet birodalmába

És szemtől szemben fogja látni az Istent.

Tudd ezt a békét szellemeddel,

Kívánd ezt a békét szíveddel,

És e béke töltse ki testedet.

 

Áldott a Fény Gyermeke,

Aki felépíti a földön

A mennyei birodalmat,

Mert ő mindkét világban lakozik.

És követi majd

A Közösség Törvényeit,

Amely azt mondja,

Hogy senki nem lehet gazdag,

És senki nem lehet szegény,

És mindenki együtt dolgozik

A Közösség kertjében.

Bár mindenki a maga útját járja,

És mindenki a saját szívével egyesül.

Mert a Határtalan kertben

Sokféle különböző virág van:

Ki mondja, hogy az egyik a legszebb,

Mert annak színe bíbor,

Vagy a másik a legkedvesebb

Mert annak szára hosszú, és karcsú?

Habár a testvérek megjelenésükben

Különböznek is egymástól,

Mégis közösen munkálkodnak

A Föld Anya szőlejében,

És együtt emelik fel hangjukat

A Mennyei Atya dicséretére.

És együtt szegik meg a szent kenyeret,

És a hálaadás áhítatos

Csendjében együtt osztják meg a szent ételt.

Mindaddig nem lesz béke a népek között,

Amíg a föld nem válik

A Közösség egyetlen kertjévé.

Mert hogyan lehetne béke ott,

Ahol mindenki a saját hasznát keresi,

És rabszolgaságra adja lelkét?

 

Te a Fény Gyermeke

Fogjál össze testvéreiddel,

És azután menjetek,

Tanítsátok a Törvény útjait

Azoknak, akik meg akarják hallani.

Az, aki békét talált

Az emberi testvériségben,

Isten munkatársává

Tette magát.

Tudd ezt a békét szellemeddel,

Kívánd ezt a békét szíveddel,

És e béke töltse ki testedet.

 

Áldott a Fény Gyermeke,

Aki tanulmányozza a Törvény Könyvét,

Mert ő lesz a fáklya

Az éj sötétjében,

És az igazság szigete

A hamisság tengerében.

Mert tudd meg, hogy az írott szó,

Amely Istentől ered,

Az a Mennyei Óceán tükörképe,

Amint a ragyogó csillagok is

Visszatükrözik a mennyek orcáját.

És amint az ősök szavait

Isten keze rótta

A Szent Tekercsekre,

Ugyanígy vésődik bele

A Törvény mindazon hívők szívébe,

Akik tanulmányozzák azokat.

Mert a régiekről azt mondták,

Hogy kezdetben óriások voltak

A földön,

Ezeknek a hatalmas embereknek

Nagy hírük volt.

És a Fény Gyermekei

Őrzik és megtartják

Írott szavaikat,

Nehogy megint olyanokká váljunk, mint az állat,

És ne ismerjük az Angyalok Birodalmát.

Tudd meg, hogy csak az írott beszéden keresztül

Fogod megtalálni a Törvényt,

Amely nincs leírva,

Mint ahogy a bugyogó forrás is,

A föld rejtett mélységeiből ered.

Az írott Törvény

Az a közvetítő eszköz, amellyel

Az Íratlan Törvény megérthető,

Amint egy fa néma ága

Trillázó fuvolává válik

A pásztor kezében.

Sokan vannak,

Akik ott maradnak a tudatlanság

Langyos pocsolyájában,

Ahol a gyermekek játszadoznak

És a pillangók táncolnak a napfényben,

Mert életük csak egy röpke pillanat.

De senki sem heverészhet ott soká

Mert előttünk emelkednek

A tanulás komor hegyei.

Sokan vannak, akik félnek

Elindulni,

És sokan vannak, akik

Megsebesültek, és összetörve, véresen zuhantak le

A meredek, sziklás lejtőkről.

De a hit a vezető,

A tátongó szakadék fölött

És általa vetheted meg lábad

A veszedelmes sziklákon.

A küzdelem jeges csúcsain túl

Fekszik, a Tudás Végtelen Kertjének

Békéje, és gyönyörűsége,

Ahol a Törvény jelentését

Megérti a Fény Gyermeke.

Itt, erdejének közepében

Áll az, Életfa,

Misztériumok misztériuma.

Az, aki békét talált

Az Ősök tanításaiban,

Az elme és a természet fényén keresztül,

És a Szent Ige tanulmányozásával,

Belépett az Ősök közös

Csarnokába,

Ahol a Szent Közösség székel,

Amiről az ember nem beszélhet.

Tudd ezt a békét szellemeddel,

Kívánd ezt a békét szíveddel,

És e béke töltse ki testedet.

 

A Fény Gyermeke,

Aki ismeri Föld Anyját,

Mert Ő az élet adója.

Tudd meg, hogy Anyád benned van,

És te Őbenne.

Ő szült téged, és Ő adta az életed.

Ő volt az, aki a tested adta,

És akinek egy napon

Majd megint visszaadod azt.

Tudd meg, hogy a vér, ami benned áramlik

A Föld Anyád

Véréből született.

Az Ő vére hullik a felhőkből,

Fakad a föld méhéből,

Habzik a hegyi patakokban,

Szélesen árad a síkság folyóiban,

Szendereg a tavakban,

És hatalmasan dühöng a viharos óceánban.

Tudd meg, hogy a levegő, amit belélegzel

A Föld Anya

Leheletéből született.

Az Ő lehelete azúrkék

A magasságos egekben,

Susog a hegyek ormain,

Zizeg az erdők levelei között,

Hullámzik a gabonaföldek fölött,

Szunnyad a mély völgyekben,

És forrón éget a sivatagban.

Tudd meg, hogy csontjaid keménysége

A Föld Anya

Csontjaiból,

A sziklákból és kövekből

Született.

Tudd meg, hogy húsod lágysága

A Föld Anya

Húsából született,

Az Övéből, akinek húsa

Sárgává és vörössé érik

A fák gyümölcsiben.

Szemed ragyogása,

Füled hallása,

Mind Föld Anyád

Színeiből és hangjaiból született,

Amik körülölelnek téged,

Mint ahogy a tenger hullámai körbefogják a halat,

És az örvénylő levegő a madarat.

Bizony mondom néked,

Az ember a Föld Anya

Gyermeke,

És Őtőle kapta az Ember Fia

Egész testét,

Még akkor is, ha az újszülött teste

Anyjának méhéből születik.

Bizony mondom néked

Te egy vagy a Föld Anyával,

Ő van tebenned, és te vagy Őbenne.

Tőle születtél,

Benne élsz,

És hozzá fogsz újra visszatérni.

Tartsd meg ezért az Ő törvényeit,

Mert senki nem élhet soká,

Se nem lehet boldog,

Csak aki tiszteli Föld Anyját,

És megtartja az Ő törvényeit.

Mert leheleted az Ő lehelete,

Mert véred az Ő vére,

Csontod a csontja,

Szemeid és füleid az Ő szemei és fülei.

Az, aki békében él

Föld Anyjával,

Sosem ismeri meg a halált.

Ismerd meg ezt a békét elméddel,

Kívánd ezt a békét szíveddel,

És valósítsd meg ezt a békét testeddel.

 

Áldott a Fény Gyermeke,

Aki keresi Mennyei Atyját

Mert örök élete lesz.

Ő az, aki a Mindenható

Rejtett helyén lakozik,

És a Mennyei Atya

Árnyékában tartózkodik.

Mert Ő ad majd hatalmat Angyalainak fölötted,

Hogy az Ő útjain tartsanak téged.

Tudd meg, hogy Mennyei Atyánk volt

Lakóhelyünk

Minden időkben.

Mielőtt a hegyek kiemelkedtek,

Vagy mielőtt Ő megformálta

A Földet és a világot,

Az örökkévalóságtól, az örökkévalóságig

Létezik a szeretet

A Mennyei Atya

És gyermekei között.

És hogyan szakadhatna meg ez a szeretet?

A kezdetektől

Az idők végéig

A szeretet szent lángja

Ragyog a Mennyei Atya,

És a Fény Gyermekei

Feje körül:

Akkor hogyan lenne kioltható ez a szeretet?

Se nem úgy, mint egy gyertya lángja,

És úgy sem, mint az erdőben elharapódzó tűz.

Mert az Örök Fény

Lángjával ég,

És ezt a lángot nem lehet elpusztítani.

Szeresd Mennyei Atyádat,

Tartsd meg parancsait:

Járjál együtt Szent Angyalaival,

És találd meg békédet Szent Törvényében.

Mert az Ő Törvénye a teljes Törvény:

Bizony, az a törvények Törvénye.

Törvényén keresztül alkotta

A földet és a mennyet egy nap,

A hegyek és az óceán

Mennyei Atyánk zsámolya.

Kezeivel alkotott,

És alakított bennünket,

És adta nekünk az értelmet,

Hogy megtanulhassuk Törvényeit.

Úgy borítja be Őt a Fény,

Mint egy palást:

Úgy ereszkedik alá az egekből,

Mint egy tündökletes függöny.

Felhőkből alkotta hintaját,

És a szelek szárnyain sétál.

Ő küldi a tavaszt a völgyekbe,

És lehelete érződik a hatalmas fák között.

Kezeiben vannak a föld mélységei,

És a hegyek lenyűgöző ereje is.

Az óceán az Övé,

És kezei formálták a szárazföldet.

Az egek mind Isten dicsőségét zengik,

És az égbolt az Ő Törvényét mutatja.

És örökül hagyta egész birodalmát

Az Ő gyermekeinek,

Azoknak, akik együtt járnak Angyalaival,

És megtalálták békéjüket a Szent Törvényben.

Akartok-e még többet tudni gyermekeim?

 

Hogyan beszélhetnék el ajkaink,

Az elmondhatatlant?

Hasonlóképpen, mint mikor

Egy néma eszi a gránátalmát:

Hogyan mondhatná el ő annak ízét?

Ha mi azt mondjuk, hogy a Mennyei Atya

Lakozik mibennünk,

Akkor a magasságos egek megszégyenülnek.

Ha azt mondjuk, Ő rajtunk kívül lakozik,

Akkor az hamisság-

A tekintetet, amely fürkészi a távoli horizontot

És a szemet, amely az emberek szívébe lát

Egyként Ő teremtette.

Mennyei Atyánk nem testesül meg,

Ő nincs elrejtve.

Ő nincs felfedve,

Mert Ő felfedhetetlen.

Gyermekeim, nincs arra szó,

Ami elmondhatná, hogy kicsoda Ő!

Csak annyit tudunk:

Mi a gyermekei vagyunk,

És Ő a mi Mennyei Atyánk.

Ő a mi Magasságos Istenünk,

És mi az Ő legelőjének gyermekei vagyunk,

És az Ő kezének bárányai.

Az, aki békében él

Mennyei Atyjával,

Az belépett a Törvény

Szentélyébe,

És szövetséget kötött Istennel,

Ami örökké fog tartani.

Ismerd meg ezt a békét elméddel,

Kívánd ezt a békét szíveddel,

És valósítsd meg ezt a békét testeddel.

Ámbár mennyek és Föld megszűnhetnek,

A Szent Törvény egyetlen betűje sem

Fog változni, sem eltűnni.

 

Mert kezdetben vala a Törvény

És a Törvény vala Istennél,

És a Törvény Isten vala.

A Mennyei Atya

Hétszeres Békéje

Legyen mindig veletek."