“Jézus még sok mást is cselekedett.

Ha egyenként mind megírnánk, azt hiszem, hogy az egész világ sem tudná befogadni a könyveket, amelyeket írni kellene.”

János 21.25.

A XIX. század vége felé egy izgatott orosz fiatalember kért kihallgatást Kiev város egyházi vezetőjétől, Platon patriákától. Nyikolaj Notovics, a világjáró orosz történész nagy lelkesedéssel számolt be legutóbbi indiai útjának szenzációs élményéről: bizonyítékokat fedezett fel arra vonatkozólag, hogy Jézus hosszú éveken át Indiában élt!

Notovics nagy meglepetésére az ortodox egyházi vezető arra utasította, ne publikálja felfedezését, jobb, ha hallgat az egészről. Kérését nem indokolta. Notovics nem hagyta annyiban a dolgot. Párizsba utazott, hogy Rotelli kardinálissal beszéljen.

Az utóbbi azonban szintén arra kérte, felfedezését ne tegye közzé, mert ezzel csupán az egyház ellenségeinek tenne jót, és elősegítené a protestáns tanok terjedését (!).

A Vatikánban a pápa egy bennfentese ekként vélekedett: “Miért is publikálná e felfedezését? Senki sem fog nagy jelentőséget tulajdonítani neki, ráadásul sok ellenséget fog szerezni. ."

Notovics elutasította az ajánlatot.

Egyedül Ernest Renan egyházi történész, kritikus és orientalista, a Francia Akadémia tagja mutatott érdeklődést, de mint később kiderült, csupán azért, hogy a kapott információt saját, önző céljaira használja fel.

Notovicsnak végül is 1894-ben sikerült fontos közlendőjét könyv formában publikálnia. A La Vie inconnue de Jésus-Christ (Jézus Krisztus ismeretlen élete) bombaként robbant, s rövid idő leforgása alatt még nyolc francia, három angol, valamint német, spanyol, olasz és svéd nyelvû kiadás követte.

A lámák titka Ki volt Notovics tulajdonképpen, és mit fedezett fel Indiában?

1858-ban született a krími félszigeten. Iskolái után újságíróként dolgozott, de a The National Union Catalog szerint emellett tizenegy könyvet is írt, főleg az orosz történelemről és politikáról.

Az orosz-török háborút követően kezdte el utazásait Keletre, a különféle ázsiai országokba.

Indiába Afganisztánon keresztül jutott. 1887. október 14.-én hagyta el Lahorét, hogy Kasmír és Ladakh felé vegye útját.

Úgy tervezte, hogy onnan a Karakorumon és a kínai Turkesztánon keresztül tér majd vissza Oroszországba.

Veszélyes, kalandokkal teli útja után karavánja átkelt a 3500 méteres magasságban fekvő zódzsi-lai hágón, amely a természetes határt jelenti Kasmír “Boldog völgye” és Ladakh kietlen tája között.

Kanyargós, szûk és meredek utakon haladva tettek meg körülbelül 145 kilométert, amikor is eljutottak Mulbekhbe.

Itt egy buddhista gompában, kolostorban szálltak meg, ahol szokatlanul meleg fogadtatásban részesültek.

Amikor Notovics ennek okáról faggatta a lámát, az alábbi választ kapta:

“Nagyobb rokonságot érzünk az európaiakkal, mint mondjuk a mohamedán népekkel, akik tûzzel-vassal térítettek, halál és erőszak járt a nyomukban. Az egyedüli különbség köztünk és a keresztények között, hogy az utóbbiak elfelejtették Buddha fenséges tanítását és saját Dalai Lámát választottak maguknak. Tény, hogy Buddha, a tisztán lelki lény Issza szent személyében reinkarnálódott, aki képes volt igaz vallásunkat erőszak nélkül elterjeszteni a világban.” Notovics ekkor arra kérte a tudós lámát, beszéljen Buddha fiáról, Isszáról. “Issza nagy próféta volt – folytatta a láma – nagyobb, mint bármelyik Dalai Láma.

Az Úr lelki lényének része Ő, aki visszavezette az eltévedt lelkeket az Istenséghez; a Teremtő áldásában részesített mindenkit. Nevéről és tetteiről szent könyveink szólnak.”

A láma szavai nyomán Notovics számára világossá vált, hogy Issza és Jézus egy és ugyanazon személy (Issza egyike az arabok által Jézust megillető neveknek). Megtudta továbbá azt is, hogy az eredetileg Indiában és Nepálban lejegyzett szövegeket Lhaszában, a főkolostorban őrzik, de némely nagyobb kolostorban is találhatók másolatok.

Miután Lehbe érkezett, Notovics mindent megpróbált, hogy a Jézusra vonatkozó szent iratokat tanulmányozhassa.

Az ottani kolostor főpapjának drága ajándékokat küldött, abban a reményben, hogy az idegenektől különben féltve őrzött szellemi kincsekhez hozzájuthasson.

Céljában végül is balszerencséje segítette. Pintak gompa környékén lovagolva leesett a lováról és lábát törte. A közeli Hemiszbe vitette magát, hogy az ottani kolostor szerzeteseinek ápolásában részesülhessen. Notovics választása nem véletlenül esett Hemiszre. E helység alapítójától a Szangye csi ku szung thag csi ten nevet kapta, melynek jelentése: “Buddha tanítása értelmének támogatója”.

Itt található Ladakh legnagyobb és leggazdagabb gompája, s itt rendezik Szent Padmaszambhva tiszteletére minden évben a híres fesztivált, amikor táncokkal, zenével és színes előadásokkal illusztrálják Buddha győzelmét a démonok felett.

Hemisz kolostora a Himalája egy eldugott kis völgyében rejtőzik, több mint háromezer méter magasságban. Elzártságának köszönhette, hogy a mohamedán hódítók pusztítása elkerülte. L. Austine Waddell írja: “...ezért található Hemiszben sokkal több könyv, régi viselet, maszk és egyéb érdekes tárgy, mint bármelyik más ladaki kolostorban.”

1974-ben két tibetológista, David L. Snellgrove és Tadeusz Skorupski látogatta meg Hemiszt.

Megtudták, hogy a múltban sokszor ide hordták a környék kolostorainak értékeit, melyet a “sötét kincseskamrába” zártak. Ezt a helyet sohasem nyitották fel, kivéve, amikor őrzője a kinevezett új utódjának megmutatta.

Notovics tehát a néhány hétig tartó sérülését arra használta fel, hogy összebarátkozzon a szerzetesekkel, és ily módon bizalmukba férkőzzön. Miután ez sikerült, többszöri kérésének engedve két vastag kötetet hoztak betegágyához, s a főtisztelendő abbé két napon át, hosszú órákon keresztül olvasta a verseket, miközben Notovics tolmácsának fordítását jegyezte szorgalmasan.

A kiválasztott, Jézusra vonatkozó részletek tibeti írások antológiái voltak, tizennégy fejezet 224 verssel. Az eredetieket páli nyelven jegyezték le az ókori Indiában, valamikor a Kr. utáni első vagy második évszázadban.

Egy rövid bevezető után leírás következik arról, miként határozta el a Mindenható, hogy emberként fog megszületni, mert így saját példájával taníthatja majd az embereket a testi léttől való megszabadulásra, a tiszta lelki sík, azaz a tökéletesség elérésére, ahonnan bejuthatnak Isten örökkévaló, változatlan, állandó boldogság jellemezte lelki birodalmába.

A tibeti mû ezután részletes leírást közöl egy isteni csecsemőről, aki a távoli Izraelben, szegény, de jámbor szülők gyermekeként született és Isszának hívták.

Már gyermekkorában Isten beszélt rajta keresztül, s az emberek messze földről érkeztek, hogy hallhassák őt. Tizenegynéhányadik évében, amikor is a kor hagyományai szerint egy izraelitának meg kell nősülnie, atyja házát sokan látogatták, akik a Mindenhatóról szóló írásokban és beszédekben jártas, fiatal Isszát mind vőül szerették volna.

Ám Isszának más terve volt.

Az éj leple alatt elhagyta szülei házát, s egy karavánnal, kereskedők társaságában a Szindh (Indus) vidékére érkezett.

Ott, az árják között, Isten szeretett országában telepedett le, azzal a céllal, hogy India híres szent írásait tanulmányozza.

Később a fiatal Issza az öt folyó környékére (Pandzsáb) utazott, onnan pedig Dzsagannáth Puriba tartott, a Bengáli Öböl partjára.

Itt található India egyik legősibb, leghatalmasabb temploma. A templomváros papjai nagy örömmel fogadták, s tanították őt a Védák olvasására és értelmezésére, valamint gyógyításra és egyéb misztikákra.

Jézus összesen hat évet töltött Puriban, Rádzsgirban és Benáreszban. Mindvégig az isteni szeretetről prédikált, kegyesen segített az elesetteken, még a kasztonkívülieken is. “Isteni Atyánk előtt nincs különbség gyermekei között.” A csodatevésre váróknak így szólt: “A legnagyobb csodát Istenünk végezte, amikor megteremtette az anyagi világot. Azóta is történnek csodák, minden nap, minden percben. Akik ezt nem látják, azok nem rendelkeznek az élet leggyönyörûbb ajándékával.” További hat évet a nepáli Himalájában töltött, ahol a buddhista írásokat tanulmányozta a különféle kolostorokban. Innen utazott végül vissza hazája felé.

Szerencsésen megérkezett Palesztíniába, ahol a bölcsek nem ismerték Őt, még nevéről sem hallottak.

“Ki vagy te és melyik országból jössz?”

forrás: govinda.blogter.hu/11929/jart-e_jezus_indiaban "godvinda világa" című oldalról