Szeretettel köszöntelek a Főnix spirituális klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Főnix spirituális klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Főnix spirituális klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Főnix spirituális klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Főnix spirituális klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Főnix spirituális klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Főnix spirituális klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Főnix spirituális klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Lin-csi apát kolostorába egy nap ifjú szerzetesjelölt érkezett.
– Hogy hívnak? – kérdezte tőle az apát.
– A nevem Taj-lung – felelte az fiú. – Buddha és a pátriárkák tanításáért jöttem. Egy kissé már ismerem a Magasztos és a mesterek tanítását, de tanácsokat még szívesen fogadok – tette hozzá határozottan. Lin-csi szeme elkerekedett, nem látott még ilyen szemtelen jelöltet. Elhatározta, hogy kifaggatja.
– Mondd, szoktál azon fáradozni, hogy rátalálj a helyes útra? – kérdezte.
– Szoktam.
– Na és milyen gyakorlatokat végzel olyankor?
– Amikor éhes vagyok eszem, amikor álmos vagyok alszom – vágta rá az ifjú.
– Ne beszélj! Ez a te buddhizmusod?
– Ez az én buddhizmusom.
– Na és mindenki buddhista, aki ezt teszi?
– Nem mindenki.
– Miért nem?
– Mert amikor ők esznek, nem esznek, hanem különféle más dolgokra gondolnak, és amikor alszanak, akkor nem alszanak, hanem különféle dolgokról álmodnak. Ezért nem olyanok mint én. Én tudom, hogyan kell enni, hogyan kell aludni.
– Taj-lung! Ha te ezt valóban tudod, akkor neked nincs szükséged semmiféle tanácsra! – csapott az ifjú vállára jókedvűen Lin-csi, aztán mégis tanácsokat kezdett osztogatni. – Nincs szükséged tökéletlen tanítók tökéletlen tanítására! Nincs szükséged se a Tanítás Nagy Kocsijára, se a Tanítás Kis Kocsijára, se a négyes alaptételre, se a tizenkettes szabályra, se a tíz belátásra, se a száz tagadásra, se a többi marhaságra. Hagyd a fenébe az egészet! Te normális vagy! Kerüld el messzire a kolostorokat és a filozófusokat! Ha éhes vagy, egyél, ha álmos vagy, feküdj le! És ne hallgass soha senkire! – záporoztak Lin-csi apát tanácsai, alig tudta végre abbahagyni. – Indulj, Taj-lung! Csak így tovább! Nincs már messze a buddhaság! – búcsúzott tőle az apát, amikor eszébe jutott még egy tanács. – Mindig gondolj rá, hogy így élni nagy bátorság! Mert csak kevesek tudják, hogy ez a legbölcsebb tanítás!
Éhes vagy – hát egyél!
Álom jő rád – feküdj le!
Balgák néznek, nevetnek,
Csak a bölcsek érthetnek –
szólt még Lin-csi apát Taj-lung után, kolostorában, a Huo-to folyó partján.
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!