"Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett. Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy mezítelenek. Ezért fügefaleveleket fűztek össze, és ágyékkötőket készítettek maguknak. Amikor azonban meghallották az Úristen hangját, amint szellős alkonyatkor járt-kelt a kertben, elrejtőzött az ember és a felesége az Úristen elől a kert fái között. De az Úristen kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy? Az ember így felelt: Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok. Ezért rejtőztem el."
(1Mózes 3:6-10)
Idézet a zsidó-keresztény Biblia első könyvéből... 
Az első emberpár története tulajdonképpen chan buddhista tanítást tartalmaz. Nem annak készült... De határozottan van benne egyfajta zen filozófia...
Ha elolvassuk az egész történetet, elmerenghetnénk a részleteken is... Mint például, hogy ki kísértett meg kit? A kígyó veszi rá a "bűnre" az Embert? Vagy Isten állít csapdát az Embernek azzal, hogy tiltott fát helyez el a kertben? A kígyó csupán kihasznál egy helyzetet... Ám a helyzetet magát, az Úristen idézi elő... Nemde?
Ha nincs tilalom... Nincs tilalomszegés sem! Ráadásul, azt is nyugodtan kimondhatnánk, hogy Ádám és Éva nem "engedetlenségből", hanem egyszerű tudatlanságból evett arról a fáról...
Ha viszont mégis "engedetlenek" voltak, akkor a fáról való evés előtt, honnan tudhatták azt, hogy MI az a "fa..." Hogy HOL van az a konkrét fa... Valamint azt is, hogy Isten mit mondott arról a fáról... Arról már nem is beszélve, hogy tudatlanságuknál fogva, ugyan honnan tudhatták volna azt, hogy mit jelent a "TILOS" fogalma... Ahhoz, hogy Istenhez engedelmesek legyenek, először tudniuk kellett volna, hogy az engedelmesség "jó..." Az engedetlenség pedig "rossz..."
Szóval, elmerenghetnénk... De szükségtelen! 
A tanítás legértékesebb része ugyanis a Nemtudásról szól.
A kezdetben még tökéletes Nemtudásról... 
(A szöveg szerint is!) a Nemtudás egy paradicsomi állapot volt... Ez egyszerűen kifejezve, nem volt más, mint a Tudat ártatlan, üres, és még teljesen tiszta állapota... Ekkor még nincsenek gondolatok... Nincsenek ítéletek... Nincs sem jó, sem rossz... És mivel nincs sem jó, sem rossz... Nincsenek sem jó-, sem pedig rossz következmények sem... Ami azt illeti, ebben az állapotban, gondolatok híján, nincsen cselekmény, cselekmény nélkül pedig még következmények sincsenek...
Ha nincs sem jó, sem rossz következmény... Akkor nincs sem jó, sem rossz Karma sem... Ha nincs Karma... Nincs Szamszára sem...
Mivel azonban megjelent a Tudás... Megjelent a jó, és a rossz is... Mivel volt már jó és rossz... Lettek jó és rossz következmények is... Mivel voltak következmények... Volt már Karma... Mivel volt már Karma... Volt már Szamszára... 
A szenvedés kezdete ezért a Tudás volt... Jónak és rossznak a tudása...
Mi akkor a szenvedés vége? A Nemtudás!
Mert a Szamszára ott ér véget - pontosan ott! -, ahol elkezdődött... 
És ez a pont a Nemtudás utolsó pillanata volt... A Tudást megelőző utolsó pillanat!
Ezt keressük, és ezt próbáljuk megragadni a meditáció gyakorlása során...
Ezért mondja Seung Sahn mester:
"Ha megtartod a nem-tudom tudatot százszázalékosan, akkor a démonjaid nem lelnek téged sehol. A szenvedés nem talál téged sehol. Miközben megtartod a nem-tudom tudatot, nem érint téged sem a karma, sem a nehézség, sem az élet, sem a halál, sem a jövés és a menés, sem a jó és a rossz – vagyis egy szóval, semmi sem érint téged. Ez a nem-tudom a te legértékesebb kincsed, vele mindent megtehetsz. A nem-tudom nem függ Istentől vagy Buddhától, a hínajánától, a mahájánától vagy a zentől. Nem függ élettől vagy haláltól."