A mantrák olyan varázsigék, szent szótagok, melyeket az ősi rishik mély meditációs állapotukban tapasztaltak meg és vibrációjukat a hang ruhájába öltöztetve hozták őket el az anyagi világba kinyilatkoztatva azokat. Úgy tartják, az egész világegyetem hang által teremtetett, s a szent OM szótag zengése keltette a körülöttünk létező formák világát. Talán ez ma is a legismertebb mantra, mely gyakran csendül fel a jógaórák eleji elcsendesedések, s a meditációs gyakorlatok kezdetének alkalmával.  Azokat a mantrákat, melyek egy szótagból állnak bidzsa mantrának, vagyis gyökér mantráknak is hívják, ezek közül legjellemzőbbek a csakrákhoz tartó magmantrák, vagy gyökérmantrák. (LAM, VAM, RAM, JAM...) Az egész univerzum rezgésekből  épül fel, s a vele szoros kapcsolatban álló emberi lény, mint a kozmosz kicsinyített mása is ezáltal, s minden megnyilvánuló,  hordozza magában e finom vibrációkat, s ezek a külső és belső rezgések folytonos hatással  vannak mindenre. Általában az embereknek a figyelmük és éberségük még nem elég fejlett ahhoz kezdetben, hogy megtapasztalják magukban ezeket a rezgéseket, vibrációkat. A mantrák a recitációk által képesek finoman hangolni az elmét, befolyásolni irányultságait és működését.

A meditációban azért is használjuk őket, mert feladatot adnak az elmének, mely könnyen kicsúszik figyelmünk ébersége alól, s máris azon kapjuk magunkat, gondolkodni, tervezni, emlékezni kezdtünk meditációs gyakorlatunkban. A dzsapa, vagy recitáció alkalmával azonban az elme saját természete szerint cselekedhet, csak éppen irányítottan végzi szokásos tevékenységét. Így szelíden, az ahimsa elve szerint, úgy zabolázzuk meg, hogy nem teszünk rajta erőszakot. Van egy történet, mely jól szemlélteti, miként is működik az elme, s miként hat rá a mantra. Valahogy így szól:

"Egy mágus tanítványának egy varázslatot tanított meg, de arra kérte, amíg nem mutatta meg neki miként kell irányítania és használnia, addig ne kísérletezzen vele. A tanítvány persze türelmetlen és kíváncsi volt, s nem várt, ahogy azt a Mester kérte tőle. Kimondta a varázslatot, s megjelent egy hatalmas óriás. Kérte, hogy adjon neki valami feladatot, mert különben éhessé válik, s éhének csillapítását az ő elfogyasztásával kezdi meg. A tanítvány bármit kért, az óriás egy pillanat alatt teljesítette, s a fiú már nem tudott mit kitalálni. Elfáradt benne. Kérte az óriást, hogy pihenjen meg, míg ő alszik, de az óriás számára a pihenés fogalma ismeretlen volt. Kezdett egyre éhesebbé válni. A fiú pedig egyre rémültebbé. Kiáltani kezdett a Mester segítségéért, de ő mély szamádhiban időzve, csak sokára hallotta meg a kétségbeesett kiáltásokat. Majd visszatérve abból a fiú segítségére volt, s a fülébe súgott valamit. Erre a tanítvány nagyon megörült, s magabiztosan fordult az óriáshoz: Menj fel a hegyre, s válasz ki egy erős és egyenes fát, majd vágd le róla a gallyakat és hozd el nekem. Így is tett az óriás, s mikor visszatért a fiú így folytatta a kérést: Most áss egy gödröt és tedd bele a póznát, hogy stabilan álljon meg. Mikor ez is meg volt az kérte az óriástól hozzon egy kötelet, s rögzítse a pózna tetején. Az óriás így tett. Aztán azt kérte a fiú másszon fel rajta, majd le, aztán fel és újra le és fel és le… "

A történet szimbolikája gyönyörű, s talán nem is igényel magyarázatot. A folyton tenni akaró, izgő-mozgó óriás, mely könnyen ura ellen fordul, maga az elme. A meditációs testhelyzetben szilárdan ülő  maga a pózna mely szilárd, stabil és egyenes, mint a gerinc a meditációs testhelyzetben, s a kötél mely végighalad rajta, légzésünk folyama, s az utasítások, melyet az óriás követ, az a mantra.

Van, hogy ezeket a szent varázsigéket a vallásokban fellelhető imákhoz hasonlítják, ám van egy lényeges különbség a mantrák és az imádságok között, s ez maga a szanszkrit nyelv, mely olyan sajátságokat hordoz, melyet nem pótol semmilyen fordítás, vagy egyéb nyelv fogalomtára és hangzási rendszere. A mantrák tudománya igen összetett, s bonyolult rendszer, melyet az Atharva-véda foglal össze.

A szanszkrit ábécé hangzói rendelkeznek színekkel, formákkal, istenségekkel, erőkkel és mindnek megvan a maga személyiségre ható minősége is. Mindegyik betű ott rezeg az emberi testen, s az annak mélyén húzódó energia áramlatokkal is kapcsolatban állnak, vagyis a testben fellelhető összes energia csatorna birtokában van saját hangzójának, betűjelének.

A mantrákban lakozó istenségek a világot teremtő erőinek megszemélyesített formái. Függően a gyakorlók korábbi benyomásaitól és irányultságától, filozófiai meggyőződésétől, vagy vallási hovatartozásától tapasztalja meg a mantra erejét. Ám beavatott mester vezetése nélkül igen veszélyessé válhat gyakorlásuk, hiszen a nem megfelelően tisztított elme, és ingatag tudat nem bírja elviselni a mantra erejét, s pszichés problémákat, neurózist okozhat gyakorlásuk, mivel képes az egyébként még nem észlelt kóros tudatfolyamatokat is felerősíteni. Természetesen mindig hangsúlyozzuk, hogy semmilyen idegrendszeri problémával nem végezhetők mentális gyakorlatok. Mielőtt a mantra gyakorlását megkezdenénk, gyakorlott vezető útmutatása szerint, helyes táplálkozást kell kialakítanunk, testünket erőssé és rugalmassá kell tenni az ászanákkal, hogy felkészült legyen a hosszas ülésre, figyelmünket edzetté a légzés uralása a pranajama által, s némi jártasságra van szükség a meditáció alap gyakorlatában, hogy megfelelő koncentrációt tudjunk kialakítani.

Vannak komolyabb mantra gyakorlatok. Ilyenkor a fegyelem teljes körű és rendíthetetlen. Általában a gyakorló ekkor elvonul a világ elől, és saját csendjében létezve végzi recitációját.

A mantra gyakorlat sosem lehet kötelesség vagy teher, bármilyen cél elérése érdekében vállaltuk is fel, örömmel és szilárd hittel kell teljesíteni, különben ereje elforgácsolódik, s mivel nem szeretet táplálja, nem fejti ki azt a hatást, mely érdekében önzőn gyakorolni kezdik. Ahogy a jóga semmilyen gyakorlata nem végezhető őszinte lelkesedés nélkül, nem darálhatjuk el a megfelelő mennyiségű mantrát se, hogy végre túl legyünk rajta. Míg így történik, csupán az ego tetszeleg abban a hitben, hogy ő mantrázik és ezzel ilyen és olyan spirituális javakat halmoz majd fel. Míg így gyakorlunk akár bármelyik szót ismételgethetnénk bármelyik nyelven, a koncentráció meg fog történni, de finomabb szinten semmilyen tapasztalathoz nem jutunk. Itt már nem vezet a szándék és az akarat.

Akkor kell elkezdeni használni e szent szótagokat, mikor a szívben ébred fel a leküzdhetetlen vágy a szellemi határtalanság, a világ és Igaz Önmagunk valós erejének megtapasztalására. Ha alázattal, szeretettel, tudással kézen fogott hittel, s nem hiedelmekkel a fejünkben, s áhított vágyakkal, újabb téves azonosságok magunkra ruházásával végezzük gyakorlatunkat, kitartóan és elszántan, akkor a mantra valósága idővel önmaga valóságában fog bennünk megnyilvánulni a végtelen kegyelem révén, mely tiszta tereket kutatva vár, hogy bennük felragyoghasson.
 Szerző: Kupi Regina - jóga tanár
www.antarmauna.hu