Üresség meditáció 

Valahogy sosem értettem hogy a keletiek miért ragaszkodnak annyira ehhez az egyszerű gyakorlathoz, amikor annyi hatékonyabb meditáció van, amellyel problémát lehet megoldani, életünket és személyiségünket rendbe szedni, stb. Mégis, majd mindegyik komolyabb vallás és spirituális rendszer alkalmazza az üresség meditációt, aminek a lényege az, hogy nem gondolunk semmire, nem érzünk semmit, nem történik belül semmi sem!

Ennyire egyszerű, semmit se kell csinálni és ettől minden a semmibe vész, köztük az én lebegő, finom tudattartalmaim is, amit egyszerűen csak Tudatfelhő-nek neveztem el!
A tudatfelhő olyan tartalma a tudatnak, ami a legapróbb, elemi információkat tartalmazza a létezésről, annak kezdetéről, ezért nem mond semmi konkrétat a hagyományos emberi életünkről, de annak mégis csak az alapját képezi.

Becsukom a szemem, belemerülök a belső ürességembe, a belső csendbe, ami az amúgy is megritkított tudattartalmaim között már régóta könnyen elérhető. Ahogy ebben honolok, érzékelem, hogy bár konkrét képek, gondolatok és érzések nem jelennek meg, mégsem teljesen üres ez a belső tér, mert egy állandó alapzaj kitölti.
A régi nagy tudattartalmakhoz képest ez semminek tűnhet, de mégsem semmi, igenis valami, hiszen nem hagyja, hogy lássam a valóságot!

De az üresség meditáció által keltett üresség egyszerűen beszippantja a tudatfelhőimet, ahogyan egy porszívó is magába szívja a cigaretta füstöt a térből.
Ezt fogom gyakorolni, ez vezet el a teljes ürességhez és tisztasághoz!

Hiába alkalmaztam volna ezt a gyakorlatot korábban, amikor még konkrét életproblémák megoldását kellett megtalálnom, mert ez a meditáció arra nem alkalmas. Ez erre lett kitalálva, ezért korai is a maga személyiségével kínlódó embernek üresség meditációt tanítani, nem tudja hasznosítani az életében! 
Ellazulásra, relaxációra léteznek egyszerűbb gyakorlatok is, ráadásul ha valami problémánk van, akkor az elől nem lenne szabad az üresség felé menekülnünk, hanem szembe kellene nézni vele és megoldani azt!

Sajnos sokan használják az üresség meditációt arra, hogy amikor stresszesek, akkor lenyugtassák magukat, amikor fáradtak, akkor pedig töltekezzenek. 
Kétségtelen ugyan, hogy jól kezeli a tüneteket ez a gyakorlat, de az okokat nem oldja meg, ezért az alapproblémák több évnyi üresség meditáció után is fennmaradnak, a gyakorló viszont függője lesz a gyakorlatnak!

Több "spirituális" embertől halottam már, hogy Ő teljesen rendben van, ha megcsinálja a napi 2-3 órás meditációját! Viszont ha egy nap is kimarad, akkor teljesen felborul a lelki egyensúlya, ideges, agresszív, kontrollálatlan lesz, és alig várja már, hogy az üresség meditáció ismét lenyugtassa!
Nyilvánvaló, hogy az illetőn nem változtatott meg gyökeresen a rendszeres gyakorlás, csak megtalálta a lelki kábítószerét, amitől függőségbe került!

Egy beteg ember sem számít gyógyultnak, amikor azt mondja, hogy teljesen jól vagyok, ha beveszem azt a két marék gyógyszeremet!

De ugye nem ilyen áron kell elérni a belső békét, boldogságot és harmóniát? Nem hát!

Ha valaki igazán helyén van, akkor az a legnagyobb zűrzavar közepette is a helyén van, meditáció és más segédeszközök nélkül is! Sem mantra, sem jóga, sem isteni jelenlét nem kell a belső békéje fenntartásához, mert már hazaérkezett, a lelke megtalálta a belső békét és azt sosem tudja elveszíteni újra!

Érd el úgy a belső nyugalom állapotát, hogy mindent a helyére teszel az önismereti gyakorlatok segítségével, feldolgozod az összes életproblémádat, és akkor nem kell magadat nyugtatgatni napi 2-3 óra üresség meditációval, imával, vagy más spirituális módszerrel, mert mindig a helyeden vagy!

Egyszer egy sokat látott jóga oktató barátomat arról kérdeztem, hogy mit mondanak a megvilágosodás eléréséről a megvilágosodott jóga mesterek?
Azt mondta, hogy ahány Mesterrel csak találkozott, mindegyik azt tanította, hogy nem a mantrák, vagy különleges ászanák, pránajámák juttatták el Őket az abszolútba, hanem az, hogy az életük minden területén helyre tették önmagukat, megoldották a problémáikat és a beállt harmóniából született meg a megvilágosodásuk.