A boldogság vagy boldogtalanság nem csak magánügy... Egy ember egészsége és jó közérzete befolyásolja a társai egészséget és jó közérzetét.

A boldogság az emberi létezés egyik meghatározó tényezője, olyannyira, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) egyre inkább hangsúlyozza, hogy a boldogság nem egyszerűen az egészséget befolyásoló tényező, hanem az egészség nélkülözhetetlen része. Az egyének boldogsága számtalan tényezőtől függ. Ezek közül azonban mindeddig nem tanulmányozták a boldogságot meghatározó okok egyik legfontosabbikát: más emberek boldogságát.

T apasztalhatjuk, hogy az érzelmi állapotok közvetlenül terjedhetnek egyik emberről a másikra... Vegyük például a nevetést. A derű tovahullámzik. Először csak utánzás, majd az utánzott érzelem valódi átélése révén.
Ennek ellenkezője volt megfigyelhető az elmúlt hetekben a Kapcsolaton. A baloldal helyzetével kapcsolatos aggodalom, az EP választást megelőző borongós esélylatolgatások, a nemegyszer ingerült szóváltásig fajuló viták nyomán egyre többen panaszolták "depijüket".

E példa ugyancsak egy eddig nem tanulmányozott témát villant fel.
Két angol tudós kezdte el vizsgálni a szociális hálózatok, közösségek szerepét. Be is bizonyították, hogy a boldogság (vagy épp borongós hangulat, netán feszültség) e társas hálózatok- emberi kapcsolatláncolatok- útján (is) terjed. Főként arra voltak kíváncsiak, hogy a boldogság átadódása csak közvetlen társas kapcsolatok (például a baráti viszony) révén történik vagy közvetett kapcsolatok (a barátok barátai, szomszédok, stb.) útján is?

ÉRZELMEK LÁNCOLATA

A z már a kutatás kezdetén is valószínűnek látszott, hogy összefüggés van az éppen vizsgált személy - az „én” (angolul: ego) - és a vele kapcsolatban álló személyek – a „társak” (alters) - boldogsága között. Ami viszont új felismerés, hogy- kisebb mértékben- ez, nem csak a közvetlen „társak”, hanem az azokkal kapcsolatban álló személyekre is érvényes. Sőt az utóbbiakkal kapcsolatban álló személyek, tehát három kapcsolatnyi távolságban álló személyek boldogsága is visszasugárzik az egyénre.
(Az „én” boldogságát 15%-ban határozza meg egy közvetlen „társ”, 10%-kal egy két kapcsolatnyi távolságban álló és 6%-ban egy három kapcsolatnyi távolságú „társ” boldogsága.)

Fölvetődik a kérdés: voltaképpen mi is a boldogság, és hogyan mérhető?

A kutatók csak azokat minősítették boldognak, akik az egyik hitelesített depresszióskálából négy előre kiválasztott, jellemző kérdés mindegyikére a lehető legpozitívabb választ adták. Még ilyen szigorúnak tűnő feltételek mellett is az alanyok 60%-a minősült boldognak. (Ebből is látható, hogy ez a kutatás nem a nemzetközi összehasonlításban is pesszimistának és örök elégedetlenkedőnek számító magyarországi lakosság körében folyt...)


A KÖZÖSSÉG MOTORJAI

F igyelemre méltó, hogy az „én” boldogságára nem első sorban az összes „társ” átlagos boldogsága, hanem a boldog társak száma volt jelentős hatással. Saját példánknál maradva tehát egy társas Web oldalon a központi szerepet betöltő, sok más személlyel kapcsolatban álló egyének boldogabbak. Szóval a több kapcsolattal rendelkezők hatékonyabban adják át boldogságukat, ám akár negatív érzelmeiket is.
Megjegyzendő viszont, hogy a boldog „társak” száma erősebben befolyásolja az „én” boldogságát, mint a boldogtalan társaké. Ez azt jelenti tehát , hogy a boldogság ragályosabb, mint annak a hiánya.

N em kevésbé érdekes, hogy az„én” boldogságát nem a társak pillanatnyi boldogsága határozza meg, hanem az, hogy a társ korábban (az elmúlt körülbelül 2 évben) boldog volt-e. Ez alátámasztja a feltételezést, hogy valóban oksági viszony áll fenn, és nem csupán arról van szó, hogy mindkettőjüket épp most érte valami öröm, egyaránt javultak életkörülményeik stb...
A boldogság dinamikájának vizsgálatából kitűnt, hogy boldogságunkra mások boldogsági állapotának javulása, "boldogabbá válása" van a legnagyobb hatással.


A barátokon belül három kategóriát képeztek: az egymást kölcsönösen barátként megjelölő barátokat, ők igen erős hatással voltak egymásra, az „én” által barátnak tartott, de nem viszonzott „társakat”, ők gyengébb hatással voltak az „énre”, valamint a csak a „társ” által barátként megjelölt „éneket”, akikre egyáltalán nem gyakorolt hatást a „társ”.

A házastársak, illetve a közeli családtagok nem túl erős, de azért egyértelmű hatást gyakoroltak egymás boldogságára, de csak akkor, ha együtt éltek.


A BOLDOGSÁG HATÓSUGARA

A lakóhely távolsága döntő jelentőségű volt a barátok közötti boldogság-terjedésben is: a 2-3 kilométernél messzebb lakó, tehát személyesen ritkábban találkozó barátok nem befolyásolták egymás boldogságát. Tehát a személyek közötti fizikai távolság döntő jelentőségű volt a boldogság átadódásában: csak az igen közel lakó, és ezért minden bizonnyal rendszeresen találkozó személyek között valósult meg az átadódás. Az érzelmek átadódásában tehát jóval fontosabb szerepet játszik a gyakori fizikai találkozás, mint a kapcsolat megélt intenzitása.


A boldogság nem egyszerűen az egyén tapasztalatainak és döntéseinek az eredménye, hanem több emberből álló csoportok közös tulajdonsága.

Az érzelmi ragály révén így nagyobb, boldog emberekből vagy éppen boldogtalan emberekből álló csoportok jönnek létre. Ez annál inkább figyelemre méltó, hogy a boldogság terjedéséhez elengedhetetlen a fizikai közelség.

AZ EMBERI MINŐSÉG NYITJA...

A z eddigi adatok alapján egyelőre nem határozható meg pontosan a boldogság átadódásának mechanizmusa, de több mechanizmus is kézenfekvő. Ésszerűnek tűnik, hogy
_______________
a boldog emberek a társaikkal is megosztják boldogságuk okát, például segítőkészebbek és nagyvonalúbbak lesznek velük szemben, vagy pedig barátságosabban (kevésbé ellenségesen) viselkednek.
_______________

Végül is tehát: az emberek társas hálózatokba ágyazva léteznek, és egy személy egészsége és jó közérzete befolyásolja a társai egészséget és jó közérzetét. Az ember boldogsága nem különálló egyének jellemzője.

Forrás: Biro Ferenc rovata (biroferenc.virtus.hu)