Mi a remote viewing?

A remote viewing, angol kifejezés = távolbalátás, távérzékelés. A rv egy olyan folyamat, amely során egy személy megváltozott tudatállapotban képes információkat gyűjteni tőle akár jelentős távolságban lévő helyszínekről, eseményekről, személyekről, tárgyakról, objektumokról stb., és az információgyűjtés során nem alkalmaz semmiféle tárgyi segédeszközt.
Ez a meghatározás többféle kiegészítésre szorul. A "tőle akár jelentős távolságban lévő" kifejezés értelmezése a végtelenben végződik, azaz az érzékelés távolságának csak a remote viewer [a továbbiakban: távérzékelő] tudata lehet a határa. Erre csupán egyszerű példaként hozom fel Ingo Swann 1973-as úgynevezett Jupiter RV Próbáját, amely egy volt a számos korai kísérletek között, ahol megkísérelték feltárni az emberi elme kiterjeszthetőségének határait, ez esetben egyenesen a Jupiter bolygóra. Ez a próba a távérzékelőnek semmiféle nehézséget nem okozott. Aztán: a "nem alkalmaz semmiféle tárgyi segédeszközt" kitétel természetesen arra utal, hogy a távérzékelő nem fordul a különféle, a kísérlet eredményét fizikailag befolyásoló segédeszközhöz, hogy a kitűzött célt elérje, meghatározza. Nem minősül segédeszköznek a távolbalátás-távérzékelés folyamatában szükségesen felhasznált tárgyak, amelyek csupán az egyes kísérletek funkcionalitását szolgálják [például papír, ceruza, stb].

Mindenképpen el szeretném kerülni, hogy sokadszorra magam is leírjam azokat a meghatározásokat, amelyeket az interneten százszámra elérhetnek A remote viewing tulajdonképpen egy olyan személy beszámolója tőle bármilyen fizikai távolságra elhelyezkedő helyszínekről, eseményekről, személyekről, tárgyakról, objektumokról stb, akinek tudata az adott helyre, időpontra vetül ki, időtől függetlenül [a rv teljesen független tértől és időtől], és az ott tapasztalt információkat dokumentálhatóan átadja. Természetesen a távérzékelőnek rendelkeznie kell egyfajta alapképességgel, ami lehetővé teszi számára a távolbalátás-távérzékelés megvalósítását, azzal együtt, hogy alapesetben minden ember képes úgynevezett érzékszerveken túli észlelésre.

A távérzékelés a mélytudat teljesen természetes folyamata. Akkor működik a leghatékonyabban, ha semmiféle módon nem erőltetjük. A mély tudat állapotában akár a teljes Világegyetemből ismeretekhez juthatunk. A távérzékelés igazából nem más, mint a megérzés, az intuíció olvasása.
A távérzékelés során a szubtérből kapott ismereteket már azelőtt rögzítik, mielőtt a tudatos agy elemző folyamatai megzavarhatnák a normális érzékelési folyamatát, vagy a racionalitásával vagy a képzelet révén. Ha a tudatos agy kísérletet tenne az eljárástól való eltérésre, vissza kell vezetni a megfelelő útra. Ha ugyanis a tudatos agy sikeresen átvenné az irányítást, akkor innentől kezdve a kapott adatok használhatatlanok lennének. A távérzékelés mindig egy adott célra összpontosít. A cél bármi lehet, amiről ismereteket szeretnének megtudni. Ilyen cél lehet hely, esemény, egy adott személy, tárgy, objektum, stb. A gyakorlott távérzékelők egészen összetett feladatok megoldására is képesek.
A távérzékelési eljárás előkészítéseként meghatározzák a cél koordinátáit. Ez általában két darab, egyenként négy karaktert tartalmazó kódból áll, amelyet a megbízó határoz meg a céllal való társításkor. A kód, illetve koordináta meghatározásakor rögzül a cél a közös tudatmezőben, amelyből aztán a távérzékelő a remote viewing ülés folyamán visszanyeri ezeket az információkat. A kísérleti alany természetesen nem tudja, hogy a kódok mire vonatkoznak. Számos kísérlet igazolja, hogy a szubtéri tudat pontosan be tudja azonosítani a célt még akkor is, ha annak csak a koordinátái vannak megadva. Egy helyes remote viewing folyamat szigorúan kidolgozott tudományos protokoll mentén zajlik, a távérzékelő a folyamat végéig semmiféle információt nem kap az információnyerés alapjául szolgáló célpontról. Különféle módszereket dolgoztak ki tudatunk szubtéri részének hangsúlyosabb működésének kiváltására. Valamennyi módszer közös abban, hogy egyfajta "megváltozott tudatállapotot" igyekeznek létrehozni, és ebben a megváltozott tudatállapotban törekednek minél több hasznosítható ismeret megszerzésére. Mindezen módszerek célja és eszköze: a lehető legteljesebb módon leszűkíteni és kizárni a hétköznapi élet zajait, zörejeit, zavarait; a kísérletben részt vevő személy figyelmét elterelni az öt fizikai érzékszervről, és tudatosságát elmozdítani szubtéri észlelésének irányába. Ez az állapot abban a pillanatban elérhetővé válik, amikor az alany tudatossága nem szögeződik az élet fizika oldalához. A megfelelő állapot előidézéséhez különféle meditációs technikák használata javasolt. A cél koordinátáinak [kódjának] ismeretében a távérzékelő az általa használt módszerrel megváltozott tudatállapotba juttatja magát, majd a [szintén általa elsődlegesen használt] megfelelő rv-protokoll segítségével meghatározza a célt.
A megváltozott tudatállapot jellemzésére William James [amerikai pszichológus, filozófus, 1842-1910] ezt írta híres megjegyzésében: "...normális éber tudatunk... csak a tudat egyik sajátos állapota, míg körülötte tőle csak homályos védőernyőkkel elválasztva, egészen másfajta tudat formái léteznek. Egy életet leélhetünk anélkül, hogy gyanítanánk létezésüket; de alkalmazzuk csak a kellő ingert, s egyetlen érintésre megjelennek a maguk teljességében." [1] A megfelelő tudatállapot elérésének begyakorlását követően ezek az elősegítő megoldások akár el is hagyhatók.

A remote wiewing működésének kulcsa az emberi tudatban rejtőzik, azon belül is az emlékezésben. "Az emlékezés, valamint az érzékeken kívüli információcsere meghaladja azokat a képességeket, amelyeket eddig hagyományosan az emberi agynak tulajdonítottak. Különleges körülmények között az emberek, úgy tűnik, képesek rá, hogy visszaemlékezzenek bármely, vagy talán minden tapasztalatukra és talán mások tapasztalataira is; és alkalmilag hatással lehetnek téren és időn át egy másik ember lelki és testi állapotára. Úgy tűnik, egyedek, sőt egész kultúrák képesek láthatatlan kapcsolatba lépni egymással oly módon, hogy ötleteiket és alkotásaikat megosztják egymással a hagyományos és kölcsönös információcsere keretein túl is."[2]
Ezekről a valóságban meglévő, és az anyagi világban élő ember számára tudati ellentmondásoknak látszó témákról az alábbi kérdések tehetők fel:
· "Miként lehet, hogy az emberek egynegyede -és nemcsak az érzékeny típusok- azzal a képességgel bír, hogy távérzékeléssel "leolvassa" annak a személynek a tudatát, akivel kapcsolatba lép?
· Hogyan képes valaki spontánul és közvetlenül hatni egy másik személy agyára és tudatára -sőt talán óriási távolságból "belenézni" a másikba, és megmondani, mi baja van az illetőnek?
· Lehet-e, hogy együtt meditáló embereknek van valamilyen csoporttudatuk -és ez a közös tudat hatással van más emberek testi állapotára?
"Mindezekre a kérdésekre létezik közös válasz. Amit itt, ebben a [kiragadott] felsorolásban megkérdeztünk, lehetséges, ha azt tételezzük fel, hogy a világegyetemben előforduló dolgok és események között finom és folytonos kapcsolatok vannak. Ha léteznek ilyen "kozmikus kapcsolatok", akkor a mikrorészecskék tudomást szerezhetnek egymás állapotáról bizonyos koordináta-rendszereken belül; az élő szervezet genomja kapcsolatban állhat a környezet megelelő vonásaival; az emberi agyak és a tudatok pedig téren és időn túl léphetnek közvetlen kapcsolatba egymással."[3]
Mivel ez a dolgozat tulajdonképpen a remote viewing leírásáról, lehetséges alkalmazásairól szól, részleteiben nem térek ki az úgynevezett bizonyítékok felsorolására. Személyes példáimból [BartaZ.] három konkrétumot azonban megjelölök, amelyek a létező tudatok téren és időn kívüli összekapcsolódásával jöttek létre a valóságban: [I.] 2001.09.11., a WTC elleni [engedjék meg, hogy így nevezzem:] művelet, amelynek során az ikertornyok megsemmisültek az amerikai metropolisz szívében. E dátum előtt öt hónappal, 2001 májusában filmszerűen és érzelemdúsan megjelent a tudatomban ez az esemény úgy, ahogyan az a szeptember 11.-i délutáni rendkívüli híradásokban látható volt a televíziókban. [II.] 1997.augusztus 31, Párizs. Diana hercegnő közlekedési baleset áldozatává válik Dodi al Fayed társaságában. Augusztus 31.-én éjszaka ezt a balesetet álmodtam, miközben az éppen megtörtént. [III.] 1998 egyik nyári éjszakája Magyarország eldugott falujában. A kora hajnali órákban úgynevezett "diszkóbaleset" történik, amelynek eredményeképpen egy fiatalember súlyosan megsérül, aki mind a mai napig magán hordozza ennek az éjszakának a nyomait. Én magam az igazak álmát aludtam az onnan mintegy 20 kilométerre lévő otthonomban, a tudatom viszont jelen volt a baleset kezdetétől a végéig, tulajdonképpen én is megéltem az esetet. A megtörtént eseményeket később úgy adták vissza a szemtanúk illetve a sérült, ahogyan azt a tudatom aznap éjszaka érzékelte.
A sort még lehetne folytatni, viszont számomra ezek alapján világosan és egyértelműen kiderült, hogy a László Ervin által leírt kérdések nem csak a megfogalmazásuk miatt nem eldöntendő kérdések, hanem igenis nyílt felvetések, amelyek megértéséhez tudományos evidenciák felállítása szükséges. Ennek egyik remek módja a remote viewing.

A remote viewing protokolljainak kifejlesztése folyamatosan zajlik. A módszer néhány fajtája és ezek leírása:

Scientific Remote Viewing - SRV

Tudományos remote viewing. Ez egy tanítható -és tanulható- mentális eljárás, amelynek során a távérzékelő részletes és pontos eredményeket tud nyerni időtől és távolságtól függetlenül az adott célról. Az SRV egy tudományosan kifejlesztett módszer, amely a remote viewing hagyományos módszereit alkalmazza, és meglepően pontos, részletes eredményeket lehetséges általa elérni. Több, különféle fázisa van, amelyek más-más nézőpontból teszik lehetővé a cél minél pontosabb meghatározását. A módszer kutatója és fejlesztője a The Farsight Institute.

Controlled Remote Viewing - CRV

Irányított rv. Itt több, általában négy ember végzi a folyamatot. Amikor rv-t végzünk létrejön egy bizonyos OBE [out of body experience- testenkívüliség] élmény, mikor kilépünk a testünkből, és az előzőleg megadott célhoz "utazunk", úgy is nevezhetnénk, hogy kivetítjük az elménket, majd leírjuk a kapott információkat egy lapra a megadott célról. A hagyományos CRV-hez négy ember szükséges: a Commissioner [Megbízó], a Tasker [Kérdező – kérdés feltevő], a Monitor [az elemzést végző, továbbító], és maga a remote viewer [távérzékelő].

Extended Remote Viewing - ERV

Kiterjesztett rv, itt egy fokozatos felépülő párbeszéd van az irányító [monitor] és a távérzékelő között. A távérzékelőt egy irányító személy [monitor] befolyásolja, oly módon, hogy ő folyamatosan kapcsolatban van vele. Egy jól kiképzett monitor képes minden egyes információt megtalálni, leírni, átadni.

Associative Remote Viewing - ARV

Társult [összekapcsolt] rv. Ez az az alkalmazás, amelynek útján a távérzékelő arra törekszik, hogy egy-egy kérdésre [célra] többféle lehetséges kimenetet [választ] is adjon.

Remote Influencing - RI

Irányított befolyásolás a célinformáció megszerzésére, valamint a célként kitűzött helyzetek és személyek bevonzása az adott célba.

Text Remote Viewing - TRV

Írás alapú rv. A számkódot a Kérdező átadja a távérzékelőnek, aki az általa alkalmazott technikával megoldja a feladatot, közben a kapott információkat megfelelő protokoll szerint írásban rögzíti. E módszer egyik kutatója Torbjörn Sassersson.

A távérzékeléssel kapott adatok jellegűkben jelentősen különbözhetnek a megjelölt cél függvényében. További felosztást jelenthet, hogy az alany egyedül, vagy egy Kérdező-nek nevezett személlyel közösen hajtja végre a kísérletet.

1. típusú adat
A remote viewer [a továbbiakban is: távérzékelő] egyedül hajtja végre a kísérletet. Ő maga választja ki a célt, ezenkívül előzetes ismeretekkel is rendelkezhet a céllal kapcsolatban. Azonban célszerű ezt a helyzetet elkerülni, hiszen az alanynak előítéletei lehetnek a céllal kapcsolatban, ezek pedig nagyban befolyásolhatják a távérzékelés zavartalanságát. Még az igen gyakorlott távérzékelők is csak a legritkább esetben használják ezt a megoldást. Az adatok ütközhetnek a "vakon" végrehajtott kísérletekkel.

2. típusú adat
A célt egy előzetesen ismert listáról választják ki véletlenszerűen. Ekkor általában számítógép segítségével, de olykor emberi közreműködéssel rendelnek véletlenszerűen koordinátákat a lista elemeihez. A távérzékelő csak a koordinátákat kapja meg, ám esetenként ismerete lehet a lista összetételéről, ám csak a számítógép tudja, melyik koordináta melyik célra vonatkozik. A távérzékelő szempontjából a kísérlet tehát vak.

3. típusú adat
A kísérlet ebben az esetben is Kérdező nélkül zajlik, azonban a célkoordinátákat valaki más adja meg. A kísérlet során a távérzékelő kaphat némi, erősen bekorlátozott ismeretet a célról, pl. annak helyéről vagy az eseményről. A gyakorlott remote viewereknek semmi másra nincs szükségük a koordinátákon kívül.

4. típusú adat
Ebben az esetben a célt ismerő Kérdező van jelen, ám a távérzékelő számára csak a koordinátákat adja meg. Általában képzés során használják ezt a módszert. Kísérleti célokra is alkalmas. A Kérdező a célra vonatkozó ismeretek teljes birtokában tudja irányítani a távérzékelőt. Utasíthatja mit tegyen, merre nézzen, merre menjen. A távérzékelőnek lehetővé teszi, hogy szinte teljes mértékben kikapcsolja analitikus tudatát, hiszen a Kérdező végez el mindenféle elemzést.
Ezzel a típussal az a gond, hogy a gyakorlott távérzékelők képesek telepatikus módon érzékelni a Kérdező gondolatait, ezek pedig befolyásolják megszerzendő ismeretei pontosságát és hitelességét. E problémák kiküszöbölésére használják a kettős vak technikát, azaz az 5. típusú adatot.

5. típusú adat
Ebben az esetben sem a távérzékelő, sem a Kérdező nem rendelkezik semmiféle előzetes ismerettel a célról. Vagy kívülről adják meg, vagy pedig egy számítógépes program választ egy adott listáról. Az így megszerzett ismeretek rendkívüli mértékben megbízhatóak. Egyetlen hátrány van, a Kérdező nem tudja megkülönböztetni a beérkező hasznos ismereteket a haszontalanoktól. A probléma kiküszöbölése érdekében, általában néhány szavas írásos utasításokat adnak a Kérdezőnek a kísérlet során. Ezek az utasítások semmiféle ismeretet nem tartalmaznak a céllal összefüggésben, ám egyértelműen rámutatnak, miféle eljárások és mozgások végrehajtása szükséges.

6. típusú adat
Ebben az esetben mind a távérzékelő, mind a Kérdező rendelkezik előzetes ismeretekkel a célról. Akkoriban alkalmazták ezt a módszert, amikor még nagyon kevés bevethető gyakorlott távérzékelő és Kérdező volt, a megszerzendő ismeret pedig sürgősen kellett. Manapság már ritkán, ha egyáltalán, használják ezt a módszert.

Mi nem a remote viewing?

Ez egy érdekes kérdés, de nem árt tisztázni. A rv tehát egy tudományos módszer, amely:
· nem eszköze szellemi közléseknek
· nem jövendőmondás
· nem eszköze pl. aura-látásnak
· nem eszköze bármi más, a felsoroltakhoz hasonló tevékenységeknek.

A remote viewing gyakorlati alkalmazása teljesen személy- és szándék-függő. A hozzá vezető út is széles, ha egy irányban közlekedünk ezen az úton, akkor minden bizonnyal megtaláljuk a módszerben azt, amit keresünk - ez igaz szimbolikusan és valóságosan is. A módszerben rejlő óriási lehetőségek miatt a remote viewing természetesen nem csupán érdeklődő emberek különleges játékszere. Katonai, politikai, felderítési, pénzügyi, bűnügyi területen éppen úgy használható a rv, mint történelem- és jövőkutatási, vagy akár bolygóközi kísérletek végzésére [lásd: Ingo Swann 1973-as Jupiter Próbája]. Az rv alkalmazási területeinek felsorolásánál visszatérhetünk arra a pontra, amit a módszer meghatározásának egyik kitételeként megfogalmaztam: a remote viewing alkalmazása a végtelenben kezdődik és a végtelenben végződik, határa az emberi tudat.

Források: [1]: László Ervin: Kozmikus kapcsolatok - A harmadik évezred világképe, p. 212. [Magyar Könyvklub, Budapest, 1996], [2]: László Ervin, ugyanott, p.165. [Magyar Könyvklub], [3]:László Ervin, ugyanott, p.166-167. -Maghar Akadémia, Ingo Swann's 1973 Jupiter RV Probe