"...bármennyire szeretjük is Hamvast (van miért), nem szabad úgy tekinteni rá, mint egy "beérkezettre"; aki Guénont meghaladta; akit követni kell... követni annyiban kell és lehet, hogy megpróbáljuk mi is azt elérni, amit ő célul kitűzött: ez volna az a bizonyos "transzparens egzisztencia és univerzális orientáció". Mindez előfeltétele bármiféle metafizikának és megvalósításnak. De persze nem kötelező semmi, mindenki maga tudja, mire képes, mit akar elérni és hogy ehhez mit kell megtennie."

René Guénon muszlim volt, méghozzá jó muszlim, akit bár barátai és ismerősei "professzori" titulussal méltattak, viszont szvsz. "isteníteni" semmiképpen sem akarták. Ebben a hibába ellenben manapság sokan beleesnek, mondhatni nem "követik", hanem "utánozzák" őt, így egyeseknél manapság a metafizikának és a megvalósításnak még jóhiszeműen is csak részben adhatunk hangot. Az orientáció bázisát René Guénon estében elsősorban a szufizmus adta, azon túl, hogy amíg nem iszmaizálódott a hindu hagyomány segítségével próbálta az univerzalitás bázisát megteremteni, de ezzel teljesen más célja volt és sohasem mondta azt senkinek, hogy mondjuk pl. te jó ha muszlim lezel, te meg hindu v. buddhista. Ez nem így működik.

Univerzális Orientáció? Martin Lings:

"A hindu doktrína, mint a Genesis, két vízről beszél. A Korán a két tengerről beszél, a felsőbb vizekről és az alsóbb vizekről. A felsőbb vizek a teremtett világ, azaz a megnyilvánult világ magasabb aspektusát reprezentálják, és a különböző mennyekkel állnak megfelelésben, melyekben a különböző paradicsomok vannak. Mindezek e világ szempontjából a túlvilághoz tartoznak. Az alsóbb vizek a test és lélek reprezentánsai, és mindannak, ami az Abszolútum manifesztációja."

Tehát ami az alsóbb vizeket illeti, mindazt amit a mai modern lélektan próbál "mély-én" definíciójával illetni, nem a világ magasabb aspektusát reprezentálja, hanem az alacsonyabbat, amely szimbolikusan szólva a Hold uralta túlvilág képének felel meg, annak a Holdnak ami a Nap fényét tükrözi ilyen v. olyan formában vissza. René Guénon így fogalmaz: "A nép tehát – anélkül, hogy értené – megőrizte az ősi tradíciók maradványait, visszanyúlva olykor egy olyan távoli múltba, amelyet lehetetlen lenne meghatározni, és ezért be kell érnünk azzal, hogy ezeket a maradványokat a „történelem-előttiség” homályos területéről eredőkként határozzuk meg; ez ebben a vonatkozásban – többé-kevésbé „tudattalanul” – egyfajta kollektív emlékezet szerepét veszi fel, amelynek tartalma más forrásból származik. Ez lényegében egy „lunáris” szerep, és megjegyzendő, hogy az asztrális megfelelések tradicionális doktrínája szerint a nép ténylegesen a Holdnak felel meg, ami nagyon helyesen jelöli ennek tisztán passzív, kezdeményezésre vagy spontán működésre képtelen jellegét." 

Tehát Vallás, a Hagyomány, vagy ahogy Martin Lings fogalmaz még René Guénon munkássága kapcsán: 

"Összefoglalásképpen azt mondhatnánk, hogy küldetése abban állt, hogy egy olyan világban, melyben egyre nagyobb méreteket öltött az eretnekség és álvallás, emlékeztesse a huszadik század emberét az ortodoxia szükségességére, mely egyrészt isteni közbenjárást előfeltételez, másrészt pedig egy olyan tradíciót, mely hűséggel adja tovább generációról generációra a mennyei kinyilatkoztatást. Ebben az összefüggésben örök adósai maradunk azért, hogy helyreállította a világban az ortodoxia jelentését, a szó legszigorúbb és eredeti értelmében, azaz a vélemény helyességét, mely nemcsak arra sarkallja az intelligens embert, hogy elutasítsa az eretnekséget, hanem arra is, hogy elismerje mindazon hitek érvényességét, melyek megfelelnek azon kritériumoknak, melyeken saját hite nyugszik."

Innentől kezdve pedig valóban, mindenki maga tudja, mire képes, mit akar elérni és hogy ehhez mit kell megtennie.

Hamvas Béla esetében a Keresztény-bázis kicsit bonyolultabb. Exoterikusan ugye adott jó néhány feltevés (amely szvsz. Buji Ferenc szavaival egyetértve némi korrekcióra szorúlnak). Pl. ahogy Hamvas az Egyházról fogalmaz: 

"A megvalósítás (megvalósulás) személyes mű, de a személyes mű a közösséget építi és a közösség a természetet és a világot... Az Egyházról tudjuk, hogy Isten országától nem választható el." Ami ezoterikusan a nagy keresztény bölcselő-misztikusok (Böhme, St.Martin, Bader) szellemiségével összefügg. Tehát a cél nem "gyakorlati filozófusnak" lenni, hanem jó Kereszténynek lenni (azon belül, hogy milyen gyakorlati-filozófus vagyok, meg egy dolog), ami nehéz egy olyan világban, ahol minden fejetetejére van állítva, és ahol nem az Abszolút, Isten az Úr, hanem... valami "más". Ebből a "másból" kiindúlva a "megvalósítás és megvalósulás" nem kivitelezhető, mert a mai modern "felvilágosúlt természettudomány", mint okkult természetfilozófia, materializmus, a történet, a visszfény korszaka. Vagy ahogy Hamvas fogalmaz: "Ezért ez az ellentétek és az összetévesztések, a zavar és félhomály, a hamis disztancia, a derengés és a tévelygés mátrixa." Evola gondolatait hozzáfűzve:

"Valójában a modern tudomány ahelyett, hogy integrális és tradicionális megismerésre törekedne, csak a gyakorlati szükségletek irányt érdeklődik, s ezzel akar a világ felett uralkodni. Minden tudományos rendszer - miként arról már másutt írtunk - "egy olyan valami szerint egyre jobban összehúzódó halálhoz hasonlatos, ami megismeretlen marad, hiszen a gyakorlati célok mindent elnyomnak". A tudomány egyértelmű igazolást talál önmaga számára technikai alkalmazásaiban; napjainkban igazából nem mint megismerés érdekes, hanem arra szolgáló hatékony eszköz, hogy a javakat, a gazdagságot s az anyagi hatalmat gyarapítsa...
...Ebből aztán a modern ember növekvő függősége épül ki (amit helyesen tárt fel MARCUSE is), egy olyan függőség, amit egyébként kortársaink nagy része könnyelműen elfogad, mert az egy adott kényelmi szintről való lemondást túlzottan magas árnak tartják azért, hogy cserébe nagyobb autonómiát biztosítsanak önmaguk számára."

Tehát nem gyakorlati filozófusnak lenni.