A teljes megvilágosodásra vágyva gyakran a leghétköznapibb pillanatban áraszt el a mindenség szeretete, amikor is a legboldogabb vagy, mert átrezeg rajtunk a mindenség szeretete,és a meghatódottságtól legszívesebben sírna az ember örömében....
De sajnos ezek a rövid örömteli érintések elmúlnak és marad a vágy, az üdvre vágyás szomja, amely tovább viszi az embert....

Előzmény

Válasz

„Hogyan tudunk megvédeni egy vízcseppet a kiszáradástól?


Ha visszadobjuk a tengerbe.”




A megvilágosodás belső tapasztalat, amely szavakkal vagy fogalmakkal nem fejezhető ki egyértelműen. Minden dolog, még a legkisebb vízcsepp, vagy az idő legrövidebb pillanata is azonos a mindenséggel. Mindezt azonban csak elméletben tudjuk. A megvilágosodásban azonban át is éljük ezt az igazságot. Hogy ide eljussunk, szellemünknek üressé kell válnia. A szellem üressége nem révület és nem nyitott szemmel való alvás. Hiába való azon bosszankodni, hogy a gondolatoktól nem tudunk megszabadulni, mert így hozzátapadunk a bosszúságunkhoz, ami még károsabb. Mindenképpen el kell hagynunk a dialektikus gondolatmeneteket és a logikus következtetéseket. A megvilágosodás útjának ezek a legnagyobb akadályai. A megvilágosodást nem lehet intellektuális erőfeszítéssel elérni, csupán intuícióval! A megvilágosodás állapota olyan, mintha magasabb szintre ragadnák el az embert. Tökéletes az egység, a nyugalom és a béke. Mintha megszűnne a tudat megszokott árama. “Testem és lelkem kihullott belőlem.”

Váratlanul jutunk ebbe az állapotba. Úgy érezzük, hogy minden ellentét megszűnt. Nincs már többet különbség igen és nem között.

Thomas Merton: “E pillanatban úgy hullik le rólunk hamis mindennapi életünk tudata, mint egy piszkos, szennyezett víztől átitatott, elnehezült ruha. Kiszabadul a mélyebb én, amely a megfontolás és az elmélyedés számára túl mélyen rejtőzik, és elmerül az isteni szabadság és az isteni béke mélységében.”

Az ember ebben az állapotban a lét hiánytalan egységét, az énnek a mindenséggel és a természettel való azonosságát éli át. Japánban az élményt természetesen nem annyira a lelkiállapot leírásával, mint inkább versekkel, festményekkel, magával a zen művészettel fejezik ki. A megvilágosodást japánul szatori-nak, azaz megértésnek, vagy kensó-nak lényeglátásnak nevezik.

A szerzetesek a “mi is a megvilágosodás?” kérdésre főként paradoxonnal válaszolnak, mint pl. “Hallod, hogy szól egy tenyér, ha csattan?”.

A tudatunknak kilenc fajtája van. Az első hat magába foglalja az összes érzéki és szellemi tudatállapotot, vagyis a közönséges értelemben vett tudatot. Azért éppen –hat, mert öt érzékszervünk van, amelyhez hozzászámítjuk az értelmünket is.

Ez alatt a komplexum alatt találjuk meg a hetediket, a tudatalattit. Alatta van a nyolcadik, ahol tároljuk mindazt, amit valamilyen módon megéltünk. Legmélyebben található a kilencedik tudat, amelyet az abszolút világmindenség tudatának nevezhetünk.

El kell jutnunk egészen odáig, és hogy ezt megvalósítsuk, át kell hatolnunk a tudat minden más fajtáján, vagy meg kell azokat semmisítenünk. Csak ekkor következik be a megvilágosodás, de ekkor valóban be is következik. Nehéz áttörnünk a tudat különféle fokozatait. Különösen makacs a nyolcadik tudatszint áttörése. Mindig csak a semmit kell egyre lejjebb nyomni. Mihelyt megérintjük a mélyebb tudatot, fellobban a szikra- és ez a megvilágosodás.

A megvilágosodás nem öncél, hanem a tökéletesedés eszköze, mind morális, mind vallási szempontból. Morális szempontból azért, mert az ember a megvilágosodás által erkölcsileg tökéletesedik.
Ami a zent illeti, lényegét az előzőekben említett tíz kép segítségével érthetjük meg:

1.A paraszt tanácstalanul keresi ökre nyomait.
2.Boldogan megtalálja a nyomokat.
3.Megtalálja magát az ökröt, azaz saját énjét.
4.A paraszt megragadja a gyeplőt, de ez nagy fáradtságába kerül. Ez arra utal, hogy még a lényeglátás elérése után sem nyugodott meg az ember valamennyi rendezetlen ösztöne. Valójában még nem ura énjének. Szelleme még nem szabad.
5.A paraszt gyeplőn vezeti ökrét: lassan az ember megszerzi az uralmat önmaga fölött. Ez azonban még mindig fáradtságos.
6.A paraszt az ökör hátán lovagol, miközben vígan furulyázik. Most már simán megy minden, nem kell erőlködni. Ekkor vált az ember igazán megvilágosodottá.
7.Már nem látható az ökör, a paraszt egyedül van, teljes megelégedettséggel ül a háza előtt: Az ember nemcsak összhangba kerül énjével, hanem egyé is válik vele.
8.Sem a paraszt, sem az ökör nem látszik. Csak egy kört látunk, melynek közepe üres: minden ellentét megszűnt. Már a megvilágosodáshoz sem ragaszkodik. Olyan ellentétek, mint megvilágosodás és nem-megvilágosodás, már nem léteznek számára. A két utolsó kép a megvilágosodás teljes hatását ábrázolja:
9.Tájat látunk virágokkal, ez azt jelenti: a megvilágosodott személyen kívül semmi sem változott. Most mindenben béke van. Mindaz, amitől nagy igyekezettel meg akart szabadulni, megdicsőülve tér vissza hozzá.
10.A paraszt a városba megy: a megvilágosodott az emberek közé vegyül, hogy mindnyájukat az igazi szabadsághoz és megvilágosodáshoz vezesse. A megvilágosodott most már minden erejét embertársainak szolgálatába állítja.

Válasz

A végén érdekes a vízcseppes szöveg..
:)

Válasz

Köszönet a filmért. :)

Válasz