118. Hogy az Úr a mennyben valóban mint nap tűnik fel, azt nekem nemcsak az angyalok mondták, hanem néhányszor magam is láthattam. Ennélfogva itt azt, amit az Úrról, mint
napról, hallottam és láttam, röviden leírni akarom. Az Úr, mint nap, a menyben nem jelenik meg, hanem magasan a meny felett, nem is a fej, vagy a tetőponton, hanem az angyalok
tekintete előtt középmagasságban. Kétféle helyen tűnik fel, az egyiknek a jobb szeme előtt, a másiknak a bal szeme előtt nagy távolságban. A jobb szem előtt tisztán mint nap tűnik fel,
körülbelül egyenlő tűzben és nagyságban, mint a világ napja, a bal szem előtt azonban nem mint nap, hanem mint hold tűnik fel, hasonló, mégis sugárzóbb fényben és egyenlő nagyságban, mint a mi földünk holdja. Amellett több kisebb holddal körülvéve tűnik fel, amelyek mindegyike hasonlóan fénylik és tündöklik. Hogy az Úr két helyen ily különbséggel
tűnik fel, az onnan van, hogy kinek-kinek úgy tűnik fel, ahogy magába fogadja, és azért másként azoknak, akik Őt a szeretet jóságában és másként azoknak, akik Őt a hit jóságában
fogadják magukba. Azoknak, akik Őt a szeretet jóságában fogadják magukba, mint nap tűnik fel, tüzesen, lángolva, a felvétel aránya szerint. Ezek az Ő mennyei birodalmában vannak.
Azoknak ellenben, akik Őt a hit jóságában fogadják magukba, mint hold tűnik fel, fehér fénylően és tündökölve, a felvétel aránya szerint. Ezek az Ő szellemi birodalmában vannak.
Ez azért van, mert a szeretet jósága a tűznek felel meg, mivel a tűz szellemi értelemben a szeretetet jelenti és a hit jósága a világosságnak felel meg. Valóban a világosság szellemi
értelemben a hitet jelenti. Az Úr azonban a szem előtt azért tűnik fel, mert a benső, amely a lélekhez tartozik, a szemekkel, vagyis a szeretet jóságából a jobb szemmel és a hit jóságából a
bal szemmel lát. Mert mindaz, ami az angyal és így az ember jobb oldalán van, a jónak felel meg, amelyből az igaz származik és ami a bal oldalon van, az igaznak felel meg, amely a
jóból származik. A hit jósága lényegében a jóból származó igaz.

119. Ezért van, hogy az Úr az Igében a szeretet tekintetében a nappal, a hit tekintetében a holddal hasonlíttatik össze; és hogy az Úrból származó Úr iránti szeretet a nap és az Úrból
származó Úr iránti hitet a hold jelképezi, mit pl. A következő helyeken:
"És a hold világossága olyan lészen, mint a nap világossága; a nap világossága hétszer nagyobb lesz, mint hét nap világossága" Ézsajás: 31: 26.
"És amikor leoltalak tégedet, beborítom az egeket és azokon a csillagokat besetétítem.
A napot köddel borítom be és a hold sem világít. Az égen minden világító világosságot megsetétítek te rajtad és setétséget adok a te földedre." Ezékiel 32: 7,8,
" A feltámadott nap homályos lészen, a hold világa sem lesz fényes." Ézsajás 13: 10,
"A nap és a hold elsötétítettnek és a csillagok sem tündökölnek; a nap sötétséggé, a hold vérré változzék," Joel 2: 2,10, 31, 4: 15,
"És a nap feketévé l n, mint a sz rb l való zsák és a hold olyan, mint a vér és a csillagok az égről a földre hullanak." Jelenések 6: 12,
"Mindjárt pedig azon napok nyomorúsága után a nap elhomályosodik és a hold nem
fénylik, a csillagok az égről lehullanak." Máté 24: 29, és több más helyen.
E helyeken a nap a szeretet jelképezi és a hold a hitet; a csillagok a jó és igaz megismerését.

Ezekről értjük azt, hogy meghomályosodnak, fényüket vesztik és az égről lehullanak, ha t.i.már hiányoznak. Hogy az Úr a mennyben, mint nap tűnik fel, az világosan kitetszik Péter,
Jakab és János el3tti megdics3üléséb3l, akik azt mondják:
"Hogy az Ő arca, mint a nap ragyogott." Máté 17: 2.
Így jelent meg az Úr a tanítványok előtt, amikor azok lélekben elragadtattak és a menny világosságában valának. Ezért van, hogy a régiek, akiknél a képletes egyház volt, istentisztelet közben tekintetüket keletre, a nap felé fordították. Ezért van az is, hogy a zsinagógák bejáratát kelet felé készítették.

Emanual Swedenborg - Menny és pokol