"A bizonytalanságnak, az erőszakosságnak egyszeriben vége, ha rácsatlakozunk az isteni
energia belső forrására - ezt a kapcsolatot minden vallás ismeri, a misztikusok régen
leírták már. A kapcsolat meglétét könnyedség, lebegés és az állandó szeretet érzése jelzi.
Ha ezek az ismérvek megvannak, a kapcsolat valóságos. Ha nincsenek, színlelt
kapcsolattal van dolgunk.
Minden vallásban megtalálhatók a misztikus gondolkodók, akik az egyházi dogmák
mögé tekintve igyekeztek felderíteni ezt a gyakorlati, belső igazságot. E misztikusok
üzenete közös: mindenkinek módjában áll kapcsolatot teremteni az isteni energiával. Meg
kell hoznunk a tudatos döntést, hogy nyitottá válunk e kapcsolat számára, de ez a döntés
csak egészen mélyről fakadhat, és teljesen át kell éreznünk.
A misztikusok leírást adtak e kapcsolat élményéről, és ránk hagyták a pontos ismérveket,
amelyekhez saját élményünket hozzámérhetjük. Először is a könnyűség érzéséről
beszélnek: arról, hogy az ember úgy érzi, mintha lebegne. Egyes misztikusok az
elragadtatás állapotában állítólag valóban levitáltak, azaz fölemelkedtek a földről.
Az élmény másik ismertetőjegye az eufória, a mámoros öröm és a béke - olyan béke,
amely független az ember életkörülményeitől, amely felszabadítja a lelket mindenfajta
kötődés vagy következmény alól. Az így felszabadult ember a lelkiismerete szerint
cselekszik, aszerint alkot.
Végül pedig az istenséghez fűződő igazi belső kapcsolat leggyakrabban emlegetett
ismérve: a szeretet érzése. Ez az élmény nem pusztán annyit jelent, hogy az embernek
"szeretnie kell valakit", hanem a szeretet állapotának tényleges átélését jelenti. Ezt az
élményt sokan félreértik: az emberek többnyire úgy gondolják, hogy a szeretetnek mindig
van tárgya. Szerethetjük a házastársunkat, a gyermekünket, szerethetünk egy ételt, egy
tevékenységet...
A misztikus szeretet érzésének azonban nincs tárgya. A misztikus szeretet az Istennel
való állandó kommunikáció.
Ezek az ismertetőjegyek árulják el, hogy nyitottak vagyunk-e a belső forrásból áradó
energiára. Ha ezt a kapcsolatot megtapasztaltuk, többé nem lehet félreismerni. Erőt és
energiát merítünk belőle, és nem a többi embertől felénk irányuló figyelemből,
megbecsülésből, hanem saját belső forrásunkból, amely spirituális feladatunk
megtalálásában segít bennünket."

(James Redfield: A mennyei prófécia)-5. felismerés

A cikket olvasva eszembe jutottak Lao Ce szavai:

Aki mást ismer, okos, aki magát ismeri, bölcs.
Aki mást legyőz, hatalmas, aki önmagát legyőzi, erős.

igen :)

Lényünk, lényegünk egyetlen isteni-magjában, eredetében közös.
Ez az ami összeköt mindent mindennel, mindenkivel.