"Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett. Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy mezítelenek. Ezért fügefaleveleket fűztek össze, és ágyékkötőket készítettek maguknak. Amikor azonban meghallották az Úristen hangját, amint szellős alkonyatkor járt-kelt a kertben, elrejtőzött az ember és a felesége az Úristen elől a kert fái között.

Lin-csi kolostorában egy reggel ezzel a kérdéssel fordultak az apáthoz a szerzetesek.

- Mondd apát! Hogyha mi, csan-buddhista hívek valóban elvetjük az írott hagyományt és nem olvassuk el a régi mesterek könyveit, hogyan válhatunk bölcsekké?

- Tudjátok-e, érdemes hívek, hogyan váltak bölcsekké a régi mesterek, mielőtt megírták volna bölcs könyveiket? – kérdezett vissza Lin-csi, de mivel a szerzetesek hallgattak, hát válaszolt magának az apát. – Kettőt gondolhatunk a régi mesterek felől, szerzetesek.

 "Van benned valaki, aki halhatatlan, és még a legmélyebb bajban is képes nevetni. Van benned valaki, akinek a baj nem baj.

És a nehézség nem nehézség.
Aki a kilátástalanságban is Lát.
...és a haláltól sem fél.
...és ha gödörben van: kimászik.
...és ha elveszik a kedvedet: visszaszerzi.
...és ha beteg vagy: meggyógyít.
...és ha meg kell születned: világra hoz.
...és ha meg kell halnod, átvezet a sötétségen és újjászül.
...és ha szenvedsz, azt súgja: valamiért jó, hogy így van.

Ha jobbá akarod tenni a világot, szeress egy Nőt…úgy igazán…
Találd meg azt, aki a lelkedet szólítja meg.
Akit nem ésszel választasz.
Dobd el az ideálisról alkotott listát.
Csak figyelj.
Figyeld a szemét.
Hallgasd a szívét.
Ha jobbá akarod tenni a világot, szeress egy Nőt…
Szeresd őt ész érvek, indok nélkül.
Önmagáért.
Ne azt mondd, hogy meghalnál érte.
Azt mondd, hogy élnél érte.
Mondd el neki, hogy boldoggá tesz a lénye.
Öröm, hogy melletted van.
Ha jobbá akarod tenni a világot, szeress egy Nőt…
Szeresd minden arcát, és ő meggyógyít.

A gyávák sosem engedik, hogy lángra lobbantsa szívüket a tűz, mert ők csak arra vágynak, hogy az új helyzet a lehető leggyorsabban visszaváltozzék olyanná, amilyen volt és ők továbbra is a szokásos módon gondolkodhassanak. A bátrak azonban tűzre vetik, ami régi, és akár óriási belső szenvedés árán is, mindent maguk mögött hagynak, és haladnak tovább, előre. heart hangulatjel ❤ heart hangulatjel

- Paulo Coelho