Isten galambjait is meg kell etetni!
Minden teremtményét érdemes szeretni.
Mert a szív-szeretet, jól esik szívemnek,
ezért szórok magot a sok nincstelennek.

Tudod, a világunk is sokkal szebb lenne,
ha önzés, irigység a lelkekből kiveszne.
Hisz van annyi étel szerte a világon,
juthat mindenkinek, és én nem sajnálom!

Mire jó a kincse, annak aki gazdag,
ha csak összegyűjtik, senkinek sem adnak?

A pályaudvaron egy idős bácsi a feleségét várja. 
Mikor a nénike megérkezik, megölelik egymást.
- De jó, hogy végre megjöttél, úgy hiányoztál! - szól a bácsi. 
- De jó, hogy végre látlak, olyan hosszú volt ez a két nap - válaszol a néni.
A közelben álldogáló fiú, aki a barátnőjét várja meghatódik a jelenet láttán és odalép hozzájuk. 
Ne tessék haragudni, önök mióta házasok? - Éppen 50 éve - hangzik a válasz. 
- Remélem mi is ilyenek leszünk ötven év múlva a kedvesemmel - mosolyog a fiú. 
A bácsi odalép hozzá, megfogja a vállát és azt mondja:
- Fiatalember, maga ezt ne remélje.

 
V: Csak Isten mindenütt jelenvalósága és teljessége lehet a valóság, ami minden más lehetőséget kizár. Isten mint „üresség" a nem kifejeződő, forma nélküli, láthatatlan és megfoghatatlan lehetőségek végtelenségének nem-megnyilvánuló Istensége. Ez a létezésen túli, korlátlan Brahma, a tapasztalaton felüli Krisna. Ez a megvalósulatlan, nem kifejeződő forrás. A nem-megnyilvánulóból származik a teljesség, a Teremtésben vagy Mindenségben kifejeződő Isten.

A vásártérre érve, a háztetőről egy ifjú kiáltott felém: “Ez egy bolond!”
Felpillantottam, hogy megláthassam őt: ekkor éreztem első ízben, hogy a nap megcsókolja meztelen arcomat. Első ízben csókolta meg arcomat és szeretet lángolt fel a lelkemben iránta, s nem akartam többé maszkot viselni magamon. Transzban kiáltottam: “Áldás, áldás azokra a tolvajokra, akik ellopták álarcaimat!”
Így lettem én bolond.
S bolondságomban megtaláltam a szabadságot és biztonságot: a magány szabadságát és a meg nem értettség biztonságát.

Álmodj, Ébredj!

Nap vagyok, arcodat simítom, mikor felkelsz.
Csillag, ki megszentelt sugarát vetíti rád.
Vagyok a Minden, mi az Időn túl is vigyázza lépteid.

Megismersz-e mondd, az Útnak aranyló porában,
Fa kérgére rótt szerelmes írásban?

Madárhangon szólok, s pillangó szárnyam tarka rétedre száll.
Elvetett búzádnak ifjú arca vagyok.
Szemeim nézed, s benne magad találod.

Kitárult lélek, Te és én…
A Világnak e különös, hullámos tengerén.

Napod vagyok, 
Csillagod.

"Én nem adhatom át neked a magam békéjét,

 a magadét neked kell megtalálnod. 

Nem akarom, hogy azon az úton kövess engem,

 amelyen én haladok a célom felé.

 Járd a saját utadat, kövesd az általad meghatározott irányt, amely belső késztetéseidnek a leginkább megfelel.

 Ne fogadj el semmilyen állítást,  

csak azért, mert tőlem származik.

 Ha százszorosan igaz is, mégsem a te igazságod,

 nem a te tapasztalatod, és így nem is fogsz vele azonosulni.

A „Hina” név jelentése: leány, Hina gyönyörű Holdistennő. Ő uralja a tiszta, őszinte kommunikációt, a tudatalatti erőket és a ciklusokat. Imádja a Hold ezüst-fehér színeit és a kókuszt.

Minden éjjel láthatod változékony arcait. Sötét hold idején az elengedést támogatja, növő hold idején teremt, teliholdkor pedig érett, gyönyörű harcos asszonnyá változik. Amikor a Hold újra fogyni kezd, Ő is elkezd öregedni, bölcsességgel töltekezni.

 Forrás: http://holdtemplom.hu/tag/szabadsag/

"A holdfény nem jut be minden házba, de bevilágítja annak a szívét, aki befogadja." 

沢木興道 Sawaki Kōdō