Én itt vagyok, akarva, nem akarva,
a végtelen vetett a véges partra.

Fekszem aléltan a sivár fövenyben
és az óceán himnuszait zengem.

Anyám, a tenger apadt, s itt hagyott,
kinek mi köze hozzá, ki vagyok?

Gazdátlan, üres ház, mire se jó,
csak eldobni, vagy eltörni való.

Apály s dagály közt, így, időm múlván,
várom, míg értem visszatér a hullám.

Nekem nem hazám e kietlen part,
de aki titkon a füléhez tart

magányban, éjben, emberektől távol:
annak mesélek egy más, szebb világról. 

Karácsony készűl, emberek! 
"Szépek és tiszták legyetek! 
Súroljátok föl lelketek, 
csillogtassátok kedvetek, 
legyetek ujra gyermekek 
hogy emberek lehessetek!

Vigyázzatok! Ez a mese 
már nem is egészen mese. 
Belőle az Isten szeme 
tekint a földre lefele. 
Vigyázzatok hát emberek, 
Titeket keres a szeme!

Olyan jó néha angyalt lesni 
s angyalt lesve a csillagok közt 
Isten szekerét megkeresni. 
Ünneplőben elébe menni, 
mesék tavában megferedni .."

Wass Albert: Karácsonyi versek

A tiszta szerelem szépsége

Megvigyázd! 
Ne ócsárold úgy, hogy Ő a Deli-Gyönyörű
Kit minékünk szerelemmel szeretni adatott. 
Mi vagy te?!
Az üveglap csupán 
: a tükör, kinek megadatott az Ő
Szentséges Ábrázatát visszatükröznie. Csak Ő az, Ő
a mindenségben Megnyilvánuló, 
s te, magad meghúzva:
Benne létezel csupán! A Tiszta Szerelem Szépsége és a
Szépség Tiszta Forrása Ő 
-- íme a Forrás ki benned felfakad
ahogy tűröd s elbírod Tekintetét, 
ki téged mereven néz: 

Felismerheted -- még Ama Tükör is Ő, ki volnál tennen-magad
Mert mivel önnön-tükröző! 
Miként Ő a klenódium is: a Kincs
és Ő Ki bennünen rejlik 
-- Annak künnenső Kincstartó Háza is
az „én" s az „Ő" 
: minden, mi elválaszt, a semmibe vész, 
mint
minden káprázat, 
mely valótlan és hiú. 
Hallgass!

https://www.youtube.com/watch?v=1rJTez3uAOQ

Szeretettel üdvözlök Mindenkit!

Tudnátok segíteni, hogy hogyan kell itt a videót beágyazni, hogy megjelenjen? Próbáltam a beágyazás és a megosztás linkjét is, de egyiknél sem jelent meg. Így maradtam az URL-nél, amit  innen ki, aztán be tudtok másolni a böngészőbe.

Van benned valaki, akinek a baj nem baj.
És a nehézség nem nehézség.
És a sötétség nem sötétség.
És a kilátástalanságban is lát.
És a haláltól sem fél.
És ha elvesztesz valamit, azt mondja: "Van másik!"
És ha gödörben van: kimászik.
És ha elveszik a kedvedet: visszaszerzi.
És ha beteg vagy: meggyógyít.
És ha meg kell születned: világra hoz.
És ha meg kell halnod, átvezet a sötétségen és újjászül.
És ha szenvedsz, azt súgja: valamiért jó, hogy így van.

Az aranyasszonyok tündöklése

  

Az Arvisura, vagy más néven Igazszólás, egy nagy terjedelmű, összefüggő, térben és időben nagy távolságot átfogó irodalmi alkotás. A hagyomány szerint ez a 24 hun törzsszövetség sámánjainak rendszeresen írt és őrzött írása, amely a magyarság évezredes regevilágán keresztül mutatja be a magyar nép régmúltját. 
Öröklődő tudás
Eszerint régen az asszonyok irányítottak, őket hívták aranyasszonyoknak, akik generációról - generációra egymásnak adták át a tudást.

- Te is észrevetted - kérdezte egyszer Sziddhárta -, te is megtanultad a folyótól azt a titkot, hogy az idő nem létezik?
Vászudéva arca mosolyogva felragyogott.
- Igen, Sziddhárta - bólintott -, azt hiszem, arra gondolsz, hogy a folyó egyszerre van ott mindenütt, eredeténél és torkolatánál, a vízesésnél, a révnél, a duzzasztógátnál, a tengerben, fenn a hegyeken, egyszerre mindenütt, s hogy számára csak a jelen létezik, nem ismeri sem a múlt árnyékát, sem a jövő árnyékát.

"A szeretet az egyetlen gazdagság, amire az embernek mindenképpen szüksége van. A szeretet az az egyetlen gazdagság, ami maga Isten. 
A gyűlölet a szeretet megfordított formája. Olyan embereket gyűlölünk, akiket szeretni szeretnénk, de akiket mégsem tudunk szeretni. Talán ők maguk akadályoznak meg ebben. Ez egyfajta elleplezett szeretet. Csak olyan embert tudunk gyűlölni, akit képesek lennénk szeretni is, mert ha valaki közömbös számunkra, akkor ahhoz sem tudunk kellő energiát összegyűjteni, hogy gyűlöljük.

Egyszer volt, hol nem volt, volt a Világűrben egy bolygó. Messziről úgy nézett ki, mint egy kék üveggolyó. Irígykedve nézett rá a többi égitest, mert olyan gyönyörű volt.

A Nap nagyon- nagyon büszke volt rá, hiszen Õ melengette fényével minden reggeltől estig. Ápolta, nevelgette, figyelte, hogyan fejlődik rajta az Élet…

Gyönyörű kékségét a Földet borító tengerek, folyók, tavak adták. Smaragdszínben zöldelltek az erdők, mezők…, barnállottak a felszántott földek…, az állatok mozgalmassá tették.., az emberek pedig annyit használtak belőle, amennyire életükhöz szükségük volt.Mikor a Nap beküldte fénysugarait a felhők alá mélyen, azok vígan jelentették, hogy a Földön minden rendben!