Miért is kellene egy malomban őrölni?
Varietas delectat!- mondták már a régiek is.
Bőség után áhitozni, inséges időkben nem a legetikusabb ábránd.
Még akkor sem, ha "lelki"sikokra vetitjük.
A lelki élmények természete, hogy valójában megoszthatatlanok,
bár töredékesen értesülhetünk a másik embert átformáló
katartikus élményről, de az a mi életünkben nem tud olyan
intenziv erővel munkálkodni.
Beláthatod Kedves Sándor, hogy az általad leirt személyes
találkozás nem válthatott ki belőlünk is olyan euforikus hatást, mint
amit te átéltél. A szeretet, boldogság és szabadság utáni vágy
születési jogunkhoz tartozik, és Petőfi Sándor költészetére és
korára emlékeztet... Mert a mostani világunkban az ima még
mindig millióknál igy szól; hogy "...a minden napi kenyeret add meg
nékünk ma, és ne vigy minket a kisértésbe!..."

Nem igazán látom be, hogy mi abban a sorsszerűség, ha a jobb
lábam választom szabadon -vagy a ballábam- és akkor a másik
már eleve béklyóba van kötve... de aztán rögtön jön az instrukció,
hogy fogd fel az életedet teológiától mentesen, hiszen Isten nem
létezik... ügy lezárva. S ez igy lehet azoknak, akiknek Isten léte
a nem létezés.
De a predesztináció a keresztény hit - pontosabban a református
vallás alapdogmája, vagyis "hitigazság", ami nem spekuláció vagy
tudományos kutatás útján jött létre, hanem benne van a kijelentésben.
Eleveelrendelés, csak a hit számára lehet tárgy, a nem hivő ember
számára, legyen az a világ legtudósabbja, értelmetlen és hozzáférhetetlen.
(Róm 8,29-3o vagy Ef. 1,1-14)

Köszönettel fogadom tetszés indexed:)))
Örülök neki, hogy a lelki mélységeket, és tanulságokat te is átérzed és méltónak találod.
Én köszönöm Neked.

Előzmény

Örülök hogy tetszett:))-köszi az elismerő szavakat

A szeretet nem múlik el, mert ha így lenne Isten maga is múlandóvá lenne, ami lehetetlen.
Az ami elmúlik nem más, mint a fájdalom, amit szerettünk elvesztése okozott. Amikor kegyelmi ajándékként a fájdalom enyhítésre kerül, mert a halál, vagy elválás időlegessége tudatosodik. A hit bizonyossága gyógyír fájó szívünkre.
A lelki fájdalmat, lelki kínt, mely biztosan nem múlik el, csak a szeretet gyógyító érintése által, mely tudatosítja, hogy az akit elveszítettünk szerető szívek és kezek vigyázzák.
Bízva abban az újratalálkozásban amiről Péter ír, a szeretet megmarad. Mindent elvesztünk, mikor testet öltünk, és testünket levetjük, de a lelki kincseinket magunkkal visszük.

"A bölcs egyenes és mást meg nem rövidít,
önzetlen és mást meg nem károsít,
igaz és semmit meg nem hamisít,
fény, de nem vakít."

Lao-Ce

a boldogságnak egyetlen titka van, az itt és most..minden ami ezen kívül esik szenvedést szül, teljesen mind1 hogyan tálalja bárki is..