"LÁSD A FÉNYT, NE BÁNTSD, MI ÉRTED ÉL!

HALLD A SZÓT, MIT FÖLD, AZ ÉG BESZÉL.

NÉZD A BOLYGÓT!

OLY’ TISZTA KÉK. ÉLJ MA ÚGY, HOGY ÉLJEN MÉG!"

http://titkolthirek.tumblr.com/post/114028198870

A VALÓDI NAGYSÁG…

Amikor igazán tiszta vagy, őszinte és becsületes, akkor megszűnik az a vágy, hogy kérkedj vele. Emlékszel a bejárt utadra, és alázattal fordulsz önmagad és a sorsod felé. Már nem fontos, hogy mások megértsenek,nem fontos, hogy elismerjenek, nem fontos, hogy tudják, ki is vagy valójában. Nem fontos, hogy bizonygass, hogy bebizonyítsd a kiválóságod, a nagyságod.

A nagyság az alázatban rejlik. Az alázatban, mely átsegített oly sok fájdalmon, mely átsegített a legnehezebb időszakban.

"A munka a láthatóvá tett szeretet.

És ha nem tudsz szeretettel munkálkodni,hanem csak utálattal,akkor jobb ha otthagyod a munkádat, és leülsz a templom kapuja elé, és alamizsnát kérsz azoktól, akik örömmel munkálkodnak.

Mert ha közönnyel sütöd a kenyeret, keserű kenyeret sütsz, amely az emberek éhének csak a felét mulasztja el.

És ha utálattal sajtolod a szőlőt,utálatod mérget párol a borba.

És énekelj bár úgy, mint az angyalok, ha nem szeretsz énekelni,dalod süketté teszi az emberek fülét a nappal és az éjszaka hangjaira."

Kahlil Gibran: A Próféta

felfelé nézni ,és egy mosolyt küldeni Istennek  

Nem kell kutatni, ott van minden létezőben,minden rezgésben és minden csendben..... 

a múltban és a jövőben,  

a mostban, az élőben, és az " élettelenben "  

Hunyd le a szemed, és érezd.  

A békét,  

a szeretetet,   

a csendet, 

 önvalód,   

és az Istent. 

Egy sikeres üzletember már idős volt és érezte, hogy eljött az ideje, hogy kiválassza az örökösét, aki továbbviszi az üzletet. Viszont nem az egyik igazgatót vagy az egyik gyermekét választotta, hanem valami egészen mást tett. Összehívta az összes fiatal alkalmazottat.

Ezt mondta nekik: 
-Eljött az ideje, hogy visszavonuljak és kiválasszam a következő vezérigazgatót. Elhatároztam, hogy közületek fogok választani valakit. A fiatal alkalmazottak megdöbbentek.

Ébredés

Kisrigó hangja ébresztett engem
a Hajnalt köszöntve ébredő szívemben.
Jött a párja is boldogan dalolva,
szívemben illatos rózsát fakasztva.
Kitártam ablakom s kinyílt a Világ,
mertem szeretni, s kinyílt a Virág.
Kérlek, óh! - Aranyos kisrigó,
szállj le kedvesem ablakára,
szíve boldogságára.
Köszöntsd benne is az Ébredő Hajnalt,
énekelve e szép dalt.

Nyíljék Rózsa a szívében.

Mint ahogy a lótusz a tavak és mocsarak iszapos fenekéről tör fel a víz felszínére, úgy sarjad ki az emberi szellem is az anyagi világ sötétjéből és úgy emelkedik föl a fény felé.

És miként a lótusz a vizek felszínén szétterjeszti leveleit, majd pedig a napfény hatására kibontakoztatja szépséges virágát, úgy bontakozik ki a szellemi mivoltát felismerő emberi lélek is a magasabb világok fényénél a magasabb rendű erők hatására.
De ehhez az szükséges, hogy - mint a lótusz - boldogan kitárjuk lelkünket a szellem napsugara előtt és hagyjuk, hogy a magasabb világokból szüntelenül leáradó fények érleljék bensőnket, miként a Nap sugarai a lótuszvirág szívét.