"Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett. Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy mezítelenek. Ezért fügefaleveleket fűztek össze, és ágyékkötőket készítettek maguknak. Amikor azonban meghallották az Úristen hangját, amint szellős alkonyatkor járt-kelt a kertben, elrejtőzött az ember és a felesége az Úristen elől a kert fái között.

Lin-csi kolostorában egy reggel ezzel a kérdéssel fordultak az apáthoz a szerzetesek.

- Mondd apát! Hogyha mi, csan-buddhista hívek valóban elvetjük az írott hagyományt és nem olvassuk el a régi mesterek könyveit, hogyan válhatunk bölcsekké?

- Tudjátok-e, érdemes hívek, hogyan váltak bölcsekké a régi mesterek, mielőtt megírták volna bölcs könyveiket? – kérdezett vissza Lin-csi, de mivel a szerzetesek hallgattak, hát válaszolt magának az apát. – Kettőt gondolhatunk a régi mesterek felől, szerzetesek.

 "Van benned valaki, aki halhatatlan, és még a legmélyebb bajban is képes nevetni. Van benned valaki, akinek a baj nem baj.

És a nehézség nem nehézség.
Aki a kilátástalanságban is Lát.
...és a haláltól sem fél.
...és ha gödörben van: kimászik.
...és ha elveszik a kedvedet: visszaszerzi.
...és ha beteg vagy: meggyógyít.
...és ha meg kell születned: világra hoz.
...és ha meg kell halnod, átvezet a sötétségen és újjászül.
...és ha szenvedsz, azt súgja: valamiért jó, hogy így van.

Ha jobbá akarod tenni a világot, szeress egy Nőt…úgy igazán…
Találd meg azt, aki a lelkedet szólítja meg.
Akit nem ésszel választasz.
Dobd el az ideálisról alkotott listát.
Csak figyelj.
Figyeld a szemét.
Hallgasd a szívét.
Ha jobbá akarod tenni a világot, szeress egy Nőt…
Szeresd őt ész érvek, indok nélkül.
Önmagáért.
Ne azt mondd, hogy meghalnál érte.
Azt mondd, hogy élnél érte.
Mondd el neki, hogy boldoggá tesz a lénye.
Öröm, hogy melletted van.
Ha jobbá akarod tenni a világot, szeress egy Nőt…
Szeresd minden arcát, és ő meggyógyít.

A gyávák sosem engedik, hogy lángra lobbantsa szívüket a tűz, mert ők csak arra vágynak, hogy az új helyzet a lehető leggyorsabban visszaváltozzék olyanná, amilyen volt és ők továbbra is a szokásos módon gondolkodhassanak. A bátrak azonban tűzre vetik, ami régi, és akár óriási belső szenvedés árán is, mindent maguk mögött hagynak, és haladnak tovább, előre. heart hangulatjel ❤ heart hangulatjel

- Paulo Coelho

Szeretet.
A tudásnak három formája van.
Az első az intellektuális tudás,
ami igazából nem is tudás, csak információ,
csupán a tények összegyűjtése és ezek
felhasználása annak érdekében, hogy újabb
intellektuális koncepciókhoz érkezz általuk.
A második az érzelmi tudás,
ami szintén nem valódi tudás,
hanem a különböző tudati tartalmakba való beleérzés, ami a tudásnak
egy másfajta érzetét adja az ember számára,
de ez sem alakítja át vagy változtatja meg a lényét.

 "Ha el akarsz jutni a Mindenség-Én felismeréséhez, először önmagadat kell megismerned. Hogy elérhesd ennek az Énnek a felismerését, énedet a nem-énnek, létedet a nem-létnek kell feláldoznod. Akkor nyugodhatsz a nagy madár szárnyai között. Ó, édes a nyugalom annak a szárnyai között, ami se nem születik, se nem hal, hanem isteni az örök korszakon át.

Szállj fel az élet madarára, ha tudni vágysz.”

http://www.harmonet.hu/ezoteria/68609-jelkepek-sorozat-i.-a-sas.html

 Belenéztem a Napba

Egyszer, egy sugaras, pirosló reggelen,
A virradati Napba két szemmel belenéztem.
És ama reggel óta, örökre megigézten,
Járok fényittasan és a Nap jár velem.

Egy csodavillanás, egy percnyi perc alatt
Azon a reggelen a Nap szívembe égett.
S azóta mást se látok, csak egy nagy fényességet,
Csak lángot és tüzet, csak égő sugarat.

Amerre fordulok, a rét rezgő füvén,
És felhős ormain a ködlő messzeségnek:
Ezer picike Nap, ezüst ezernyi fény

Szikrázó szemei győzelmes tűzzel égnek.

Utazók vagyunk egy kozmikus utazásban - csillagpor, amely a végtelenség örvénylésében kavarog. Az élet örök. Az élet kifejeződései azonban tünékenyek, elsuhanóak, mulandóak.

Egy pillanatra megálltunk, hogy találkozzunk egymással, érezzük, szeressük egymást és részesüljünk egymásból. Ez becses pillanat, de futólagos. Kis epizód az örökkévalóságban. Ha gondoskodásban, tiszta szívűségben, szeretetben részesülünk, gazdagságot és örömet teremtünk egymás számára.

 Al Korantól, a világ egyik leghatásosabb szellemi mágusától származik a következő tanács, a gazdagság titkáról:

„ Amikor kiadod a pénzedet, sose felejtsd el megáldani, parancsold, hogy menjen és táplálja az éheseket, ruházza a mezíteleneket, és utasítsd arra, hogy milliószorosan térjen vissza hozzád! Ne vedd ezt könnyedén. Komolyan mondom.”

Miért is ne fogadhatnád meg a következő néhány napra Al Koran tanácsát?

A zöldségesnél, amikor kifizeted a vásároltakat, némán áldd meg mindazokat, akik segítettek abban, hogy eljusson hozzád ez az élelmiszer: a gazdákat, akik termesztették, a fuvarosokat, akik odaszállították, és az üzlet alkalmazottait, akik raktározták.